"A Viktória királynő nevével jelzett korszak leginkább a visszafogottság
szinonimájaként vonult be a köztudatba, hiszen ezekben az évtizedekben
az asztal lábára is harisnyát húztak, és nagy üzlet volt a repülősó,
hiszen a kisasszonyok a legenyhébb pikáns utalás hatására is elájultak. A
sminket és a hivalkodó ruhákat a feslett erkölcsökkel azonosították,
így nem meglepő, hogy nem ez volt a szépségipar nagy korszaka. Az emberi
természet azonban – különösen a női – már csak olyan, hogy ha a
külcsínről van szó, nem elégszik a természet adta lehetőségekkel. Nem
voltak ezzel másképp a derék viktoriánus polgárok sem, és megadták a
testnek, ami jár, ha másképp nem, házilag kotyvasztott kencékkel. Erről
tanúskodik az az 1873-ban keletkezett kézikönyv, ami a korabeli
hölgyeket látja el szépségtanácsokkal, illetve 1876-os párja, ami az
urakat okítja kellemes megjelenés titkaira. Mindkét művet újra kiadták
néhány hónapja a modern olvasók nagy örömére.
A Beauty, What It Is and How to Retain (Szépség: mi fán terem és hogyan
ápold) című szépségipari oktatómű izgalmas betekintést nyújt a 19.
századi mindennapokba. Hogy mennyire ingoványos területről van szó, azt
jól szemlélteti, hogy a szerző nem fedte fel a személyét, egyszerűen egy
Lady néven publikálta művét. Bárki is volt, az biztos, hogy rendkívül
jártas volt témában, és legalább ennyire alapos, hiszen a szépségápolás
valamennyi területére kitért és hasznos tanácsokkal látta el olvasóit,
ami egyáltalán nem volt egyszerű, már csak azért sem, mert ekkor csak
házi szerek álltak rendelkezésre. Épp ezért az arcpakolások és hajápoló
kencék összetevői között gyakran felbukkannak olyan, ma már szokatlan
összetevők, mint a marhavelő, a disznózsír vagy épp a bórax. Persze, sok
gyakorlati tanácsa is furcsa a modern szépségiparon szocializálódott
olvasó számára. A titokzatos hölgy ugyanis úgy véli, hogy az ápolt haj
receptje, ha a hölgyek reggel és este is húsz percen át kefélgetik.
Hiába érintett azonban többé-kevésbé tabutémát, a smink kérdésében
hamisítatlan viktoriánusnak bizonyult: határozottan kijelentette, hogy
az arcfestés természetellenes, és csak a színésznők, illetve
prostituáltak fedik el természetese vonásaikat. Ha rendes nő mégis
ilyesmire vetemedne, akkor a sminknek diszkrétnek és természetes
hatásúnak kell lennie.
Vannak azonban olyan tanácsai is, melyek
örök érvényűnek bizonyultak. Ilyen például az a megállapítása, hogy a
tökéletes megjelenéshez nélkülözhetetlen, hogy megőrizzük a fogainkat.
Az azonban már ismét izgalmas és kissé megmosolyogtató kordokumentum,
hogy szerinte ehhez az a legjobb a módszer, ha puha borzszőr kefével
ápoljuk őket. Szintén elfogadható ma is az a tétel, hogy mosakodáshoz
legjobb az esővíz, ám ha londoni esővizet használunk, mindenképpen
szűrjük le, hogy megtisztítsuk a szennyeződésektől.
Hasonlóan szórakoztató olvasmány a
férfiaknak készült kéziköny, mely The Gentleman’s Art of Dressing, With
Economy (A gazdaságos öltözködés művészete uraknak) címet kapta. A
szerző személye itt is rejtve maradt, ám azt nem titkolja, hogy
klubokban lopja a napot, hiszen A Lounger at the Clubs néven jegyzi
magát. Ebből viszont az is kiderül, hogy mindet tud a korabeli
öltözködésről, hiszen akkoriban a londoni férfiak olyan divatos
klubokban múlatták az időt, ahol a jó megjelenés volt a legfontosabb. Ez
a szerző is rendkívül alapos: először megismerteti stílusos
megjelenésre vágyó olvasóját azokkal az alapelvekkel, melyek az igazi
gentleman öltözködését vezérlik, majd végigvezeti az öltözködés
valamennyi aspektusán, végül pedig bemutatja, hogyan lehet szerény
költségvetésből is megvalósítani mindezt. Egyebek mellett ilyen
tanácsokkal szolgál: „Ne viselje ugyanazt a nadrágot két egymást követő
napon! Ha van egy jó ruhatára, készítsen beosztást, és váltogassa a
különböző darabokat, így soha nem lesz unalmas és elcsépelt a
megjelenése.”
/Forrás: napichili.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése