2010. április 21., szerda

Bacher Iván :Farfalle a’la Sári :D

Na gyere, te gyerek, ülj fel ide a pultra, megcsináljuk ezt a pastát pár röpke perc alatt, föltéve, ha segítesz. Na, maradj itt, amíg én megtöltöm ezt a lábast vízzel, így, és fölteszem a rezsóra. Na, mit kell bele tenni? Úgy van: kis olajat, na, öntsed, hé, elég lesz, nem baj, majd lehalászom kanállal, így, nem baj, majd felmosom. Na, most sózzad, óvatosan, jól van, gyerek, hoppá, no, nincs vész, mindjárt teszek fel másik vizet, így, látod, na, nem történt semmi baj, teszed le azt a kést!
Gyorsan aprítsuk fel a hozzávalókat: ezt a negyedkilónyi vargányát, amit Beregszászról hozott Feri bácsi, emlékszel Feri bácsira, akinek az a nagy kocsija van, egy kincset ér ez a gomba, nem baj, majd fölszedjük és megmossuk újra. No, most még vagdossunk föl egy fél cső zöld és egy fél cső piros színű paprikát, ezt a szép szál újhagymát is, így. És megtisztítunk öt gerezd fokhagymát, nem baj, majd összeszedem.
Na, most vesszük ezt a vaslábast, öntsél bele egy kis olajat, ne azt, az oliva, persze jó lesz az is, úgy, öntsed, nem baj, majd feltörlöm, úgy, most rátesszük a rezsóra, kapcsold be, jól van gyerek, most menj arrébb, mert meleg lesz.
Vedd le azt a kis edényt, úgy, nem baj, majd felseprem a cserepet, úgy se volt ez valami szép csupor. Ebbe teszünk vizet, s föltesszük nagy lángra azt is. Hopp. Mondtam, hogy ne ficánkolj, annyira nem ütötted be, na, ülj ide vissza, és nézzed, ahogy belenyomom a fokhagymát, na, bekapsz egy felet bikfic, nem baj, majd kimosom. Gyorsan kiszedjük a fokhagymát, ki is dobjuk, félrehúzzuk a lábast, no meg téged, helló! Nem baj, majd fölveszem. No, nézd, ebbe a lobogó vízbe belepottyantjuk a két szem paradicsomot…Majd feltörülöm. De aztán rögtön ki is kanalazzuk, hámozzuk meg, ne nyúlj hozzá, forró! Mondtam. Mindjárt bekenem, addig fogd meg a füledet. Fölaprítjuk azt a paradicsomot, beletesszük a fokhagymás olajba… Hopp. Nem baj, ez úgyis koszos volt. Közben fölforrt a víz, tegyük bele a tésztát. Majd összesöpröm. Csak elébb ebbe a paradicsomos olajba beletesszük a gombát, így. Dobd bele ezt a kis marék kapribogyót, na, próbáld meg még egyszer. Majd megkeresem. Most ezt a kis ringlit tedd bele, jó, a paprikát, szórjál bele kis koriandert, várjál, leszedem kiskanállal. Babért és ezt a fél bukéta elaprított petrezselyemzöldet, ügyes vagy, az nem érdekes, phu, már el is szállt. Itt van egy bukéta bazsalikomlevél, haraphatsz bele, persze, hé, de ne mind, nyisd ki a szád, azonnal nyisd ki a szád, úgy ez még jó lesz bele. Na, most bolondítsuk az egészet ezzel a mandulával, száraz vörösborral. Tudtam, hogy nem kellett volna ebben az ingben maradni, nem baj, gyerek, majd besózom.
Na, most ezt én csinálom: leszűröm a tésztát, és egy tálban elkeverem a masszával. Igen, keverheted te is, de vigyázz, na várjál, visszalapátolom. Most még bőven reszelünk rá parmezánt, hohó… majd felseprem. No, akkor ülj ide, a helyedre, itt az adagod, egyél szépen. Mit mondasz??? Hogy mossam le???? Hogy mossam le a tésztáról ezt a sok maszatot??? Gyerek, az anyád ne sirasson… Na jól van, már mosom is, aj mekkora egy marha voltam, hogy nem spagettit főztem, hanem ezt az ostoba masnitésztát, mindegy gyerek, egyél, mindegy, hogy mit eszel, csak egyél, egyél, egyél, hogy jó erős legyél, hogy bírjad a dolgokat, gyerek, gyerek, drága kis gyerek…


2010. április 16., péntek

Feldmár mesél...


"Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. Az én szókincsemmel, az én gondolataimmal gondolom, hogy te tulajdonképpen olyan vagy, mint én. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Vagy az érzelmeknek, amiket te érzel, semmi közük nincs azokhoz az érzelmekhez, amiket én érzek. Tehát arra rájönni, hogy a másik az annyira másik, hogy soha a büdös életben nem fogom megismerni, nagyon megrázó felfedezés. De szerintem igaz.
El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.
Szimbólumokkal kommunikálunk, és ezek a szimbólumok nagyon keveset mondanak a valóságról. Nekem van egy valóságom, nektek van egy valóságotok, ahányan itt vagytok, és lehetetlen, hogy én valaha is megértsem a ti valóságotokat. Olyan nincs. Remélem, hogy ezt most megbeszéltük, és soha többé senki nem próbál megérteni senki mást."

Feldmár mesél...

"Hogy valaki szeret-e engem, vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok."

Feldmár mesél...

"Ha valakivel találkozom, aki valamit mond és más valamit tesz, akkor nagyon kell arra vigyázni, hogy arra figyeljek, amit tesz. Nem arra, amit mond. Mert azok az emberek az életünkben, akik mást mondanak, mint amit tesznek, hipnotizálnak minket. A szavak hipnotizálnak, hogy ne figyelj arra, amit csinálok, figyelj inkább arra, amit mondok. Tehát ha nem akarsz hipnózisban lenni, akkor soha ne arra figyelj, amit az emberek mondanak, hanem mindig arra figyelj, amit csinálnak."

2010. április 13., kedd

Ady Endre: És sehogyse vagyok


"...És úgy vagyok, hogy sehogy sem vagyok
És fáj, hogy nem fájnak eléggé
Dalaim, a megdalolt dalok
S kinjaim a megszenvedett kinok.
Zárt életet ujra elkezdeni,
Fölvenni a daliás lárvát,
Ujjongani, mikor testünk bizserg
Nem fiatalon és vér-duzzadón,
De sztrájkján a sokféle csapott vérnek
És gondolni évek számaira,
Hogy harmincöt és azután harminchat
És kételkedni a kisleányban,
Aki, szegény, pedig nem rossz talán
És mindenben és még több mindenben
Látni vakítóan a Semmit:
Talán öregség, talán már Halál.
Hát jöjjetek beigért éjszakák
Hát jöjjetek nagy megcsufolások,
Szégyenek, kinok és régi babák.
Kár, hogy néha sokáig élünk
És ugy vagyok, hogy sehogy se vagyok."
;

2010. április 11., vasárnap

Idézet - Márai

"Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni." 
/Márai Sándor/