Olvastam Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a Halálcsillag című könyvét, mely egy alkotó férfiember szenvedélyeinek kavalkádját, nagy szerelmének kálváriáját és a boldogság kék madarának kergetését mutatja be.
Oldalakon keresztül. Sok zenén keresztül. Sok-sok krimin keresztül. Sok-sok-sok abszurd történésen keresztül. Meg még több kaján, pián keresztül. Ja! És rengeteg benne a krimi. De ezt már lehet, hogy mondtam...
Végig dilemmáztam az írótól olvasott első könyvem olvasva, vajon Emlék Bundás a könyv főszereplője annyira fél-e a boldogságtól, hogy egyáltalán nem is tudna mit kezdeni vele, mert megunná, mint pl. a Mókussal ( a tökéletes filozófia prof. nővel, akinek nyálcsorgató, Baruch névre hallgató bernáthegyije később Emlék lakó- és élettársa lesz) való kapcsolatában, vagy a kiábrándultság teszi-e ezt az örökös másoktól és magától való menekülést? Mert minden tudjuk minden csak viszonyítás kérdése.
"Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy.
Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,
melyben az ember békét köt önmagával és a világgal,
és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő.
Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.
A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.
Félelmet, hogy egyszer véget ér.
A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet:
úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember."
(Wass Albert)
"Minden estétől félek, amit Mókussal kell töltenem. Megtaláltam ugyan a rég áhított csendet. Imádom ezt a nőt, a teste összes porcikáját, a tejeskávé bőrét, a sáfrányillatú mellét, a lelke minden pici zugát. De belehalok a gondolatba, hogy egyetlen mozgó alkatrész se lesz többé az életemben. Félek Mókustól. Rettegek a tökéletességétől."132.o.
Bundás nem számokban és anyagi javakban mérné a sikeres és boldog életet, boldogságának kulcsát sokkal inkább az örökösen űzött-vágyott Léna nevű két lábon járó "desztillált probléma" viseli a nyakában.(is)
"Még egy harmadrangú poéta is tudja, hogy csak egyetlen szerelem van: az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb."75.o.
Nagyon szerettem Bundás cinizmusát, öniróniáját, még a vulgarizmusát is.
"– Elbasztam az életemet – vallottam be Kázmér szemei közé nézve. – Bár ezzel talán nem vagyok egyedül ezen az elátkozott bolygón. Ha csupán a jelenleg élő homo sapiensekre gondolunk, máris csak egy vagyok a több milliárd boldogtalan, elbaszott, kisiklott élet közül. Öreg, ez egy nagy csapat! Hatalmas család. Többen vagyunk, mint a legnagyobb világvallás. Többen, mint a Föld összes nyugdíjasa. Többen, mint a Barca-drukkerek."64.o.
Még az sem róható fel különösebben Cserna-Szabónak, hogy az embernek folyton csorog a nyál a szája szélin az olvasott főzőcskézések és ivászatok miatt. Kicsit gasztrománnak érzem a tagot, de ebben az előadásmódban határozottan jól áll neki.
Jaj, mindenképp szót kell még ejtenem a nemet váltó Zafír/Zafíráról, aki hol hímsoviniszta bonvivánként, hol egy agg pederasztáért szerelembe esett középkorú transzvesztiként, hol jóságos nagymama fazonként, hol pedig Dudu bohócként szerepel, jelenik meg jó barátja Bundás életében. (Majd egy sötét temetői éjjelen végleg elviszi egy néhol világító, repülő fekete folt, de ez egy másik sztori)
No meg ott van még Emlék Bundás másik lakótársa, Kázmér, aki sárga, de nem kínai, hanem gumikacsa és hivatalos fürdőpartner is.
A végén aztán szétesett teljesen a Halálcsillag sok kis hullócsillaggá, ami némileg kedvem szegte, de lehet, hogy csak nem tudom a dolgokat úgy elképzelni, hogy valódibbak legyenek az igazinál.
"Ráadásul a képzeletben végrehajtott dolgok valahogy sokkal valóságosabbak, mint az úgynevezett valódiak. Hiszen a valódi dolgok hosszú és viszontagságos utat tesznek meg, míg emlék lesz belőlük. A képzelt dolgok viszont eleve emléknek készülnek, már születésük pillanatában emlékek. Így aztán nem szelídülnek, nem válnak démonikussá – egyáltalán nem változnak. Mozdulatlanok. Igaziak. Igazibbak az igaznál."299.o.
De a lényeg, amiért ezt a bejegyzést írtam, hogy összeszedtem szépen egy helyre a könyvben szereplő zenéket, így már bármikor meghallgathatók, s nem kell külön kikeresgélni.
A könyvben pedig ezekre a könyvekre történik utalás, vagy olvassa éppen Bundás:
- Stephen King: Cujo
- Thomas Mayne Reid: A fej nélküli lovas
- Robert B. Parker: Ballada hatlövetűre
- Jirí Brdecka: Limonádé Joe
- Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet
- Jo Nesbø: Boszorkányszög
- John Le Carré: Suszter, szabó, baka, kém
- Raymond Chandler: The Big Sleep
- Szekula Teréz: Szegedi új szakácskönyv
- John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
Összességében nagyon élveztem Cserna-Szabó regényét, 5/4,5 bőven meg van.
Ha érdekel a könyv, itt olvashatsz egy jó ajánlást róla: A regényírás Tarantinója
