Azt hiszem a fenti mondatot egy Tibor Fischerrel készített interjúban olvastam, amiben azt a megfigyelését osztotta meg, hogy az olvasók azokat a momentumokat, melyek valóban megtörténtek tekintik gyakran a legkevésbé hihetőknek a könyvében, ugyanakkor a kitalált dolgokkal szemben soha nem szkeptikusak, bármilyen merészek legyenek is azok.
Nos, eképpen vagyok én is valahogy az olvasással, s ebből kifolyólag a recenziókkal, mert ahogyan egy kedves barátom megfogalmazta: vajon mit tudnának neked olyat írni, ami veled ebben az évben még nem történt meg? Bölcs élettapasztalásra utaló kérdés, és igen, ennek tükrében sok minden súlytalanná, megkérdőjelezhetővé és olykor hiteltelenné is válhat.
Sokszor, sokaknak azonban vigaszt is nyújthat a szó. Az írott főként. Van, akinek ez lehet a támasz, s belőle falat, falakat, új otthont is emelhet magának. Bóta Tímea az általam kedvelt és követett Facebook-on is jelen lévő Nő a tükörben című blogot és művészetterápiás oldalt vezeti már jó ideje. Célja, hogy segítse az embereket az önismeretük mélyítésében - kortárs versek segítségével. Ennek a több éves munkának fontos eredménye a "Verses Naplóm", egy ingyenesen letölthető önismereti anyag, amit Szeder Kata illusztrátorral készítettek. A kötet a linkelt felületről csupán november végéig érhető el, aztán megszűnik maga az oldal, ahonnan le lehet tölteni. 52+1 verset, -azaz minden hétre egyet- pedig én nem hagynék-hagyhatok veszendőbe menni.
Aki már nem ott tart, hogy háttal álljon a szavakból történő új otthon építésnek, annak jó szívvel ajánlom. Nem fogom véleményezni, sem értékelni, mert az oldalakra vezető linkek önmagukért beszélnek. Megnyugtatóan, bekuckózósan, otthonosan.
