Mai "kedvencblogontalálós".
Ahogy vízcseppek a bádoglavór alján,
koppannak dobhártyámon a napok.
Szám széléről sikolyt törlök.
Tenyeremben eszelős hallgatás.
Naponta építek emlékekből valami
hozzám hasonlót.
Kong a léptem.
Üvegszemben csillan megint a nap.
Kicsorbult a szavak éle.
Tagjaimban síri csönd.
Nálad felejtettem magamat.
/Kohán Zsuzsa: Ítélet/
