Mitológia a' la Gaiman

Mitológia bizony, még hozzá pókokkal, Gaiman módra.

Fülszöveg:

"Kövér Charlie Nancy normális élete kizökken abban a pillanatban, ahogy apja meghal egy karaokeszínpadon Floridában. Charlie nem tudta, hogy az apja egy isten. És nem is sejtette, hogy van egy testvére. Ez a testvér most bekopogtat hozzá, hogy sokkal érdekesebbé tegye Kövér Charlie életét. És sokkal, de sokkal veszélyesebbé…"

Summa:

Ez volt Gaiman első könyve amit olvastam, ezt is afféle szolíd belső kényszerre, mert „mi az, hogy te még nem olvastad, mikor olyan szuper, isteni, fantasztikus, mindegyik regényét sírva fogod majd követelni”, amit a környezetem sugallt egy ideje. 

Nohát: úgy vagyok ezzel a könyvvel mint amikor a barátnőid mindannyian rajongana egy pasiért, aki szívdöglesztő, humoros, jóképű, kedves, stb. Te pedig mikor végre megismered, rájössz…hogy még mindig nem tudod mi a francot esznek rajta. Ami miatt másnak az összetettség élvezete, az nekem ebben a könyvben bizony zagyvaság a hókuszpókusz, meg a krimi, meg a romantika és sorolhatnám. 

Bővebben:

Őszintén szólva, a könyv egyharmadáig egyáltalán nem tetszett. Ehhez semmi köze nincs annak, ahogyan a könyv meg van írva (Gaiman már említett humora, a regény első harmadában is tündököl, és rendkívül ötletei több, mint lenyűgözőek), ez sokkal inkább másnak tudható be. Kicsit idegesített, hogy Kövér Charlie és család tagjai olyan sután-bután, esetlenül kezelik kapcsolataikat, valamint hogy szinte megállás nélkül meg akarták keseríteni egymás életét. A szüntelen vitázás konkrétan kezdett az agyamra menni. Aztán ott volt még maga a sztori, no meg Charlie személyisége, ami ugyan nem rossz, de engem nem vonzott különösebben.

Kövér Charlie-ról:

"Nem volt kövér. Őszintén szólva még csak dundi sem volt, inkább kontúrosan petyhüdt."

Aztán amikor ezen túljutottam -úgy nagyjából a felétől-, boldog voltam, hogy tovább olvastam a történetet, mert az egész rendkívül szórakoztatóvá vált. Maga a "forgatókönyv" változott meg, ami olybá tűnt, hogy szinte két cselekményi szálra bontja a művet, Charlie és a Pók kapcsolatára, illetve minden másra. Ez a minden más ami átveszi aztán az irányítást, és teszi igazán érdekessé, olvasmányossá a kötetet. Az események olyan fordulatot vesznek, hogy Pók és Charlie kénytelenek testvérekként viselkedni, összetartani, ahelyett, hogy egymást szekálnák, s ami miatt lényegesen jobban szívembe zártam Kövér Charliet.

Ami pedig végképp megfordít minden addigi érzelmet az emberben, az szerintem a könyv vége. Charlie akkora metamorfózison megy át, hogy egy teljesen unszimpatikus, magatehetetlen kis lúzerből, egy gigányi bátorságra szert tevő, briliáns fickó lesz. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan befejezések, amelyek boldoggá teszik az embert, vannak olyanok amelyek elgondolkodtatják, vannak, amelyek a meglepetés erejével hatnak, vannak ami után pedig csak ül az ember és bámul maga elé. De hogy ezt így komplexen megkapja...no, az viszonylag nem túl gyakori. De itt pont ez ért utól. :)

Szóval van benne tényleg valami vonzó, ami a kissé túlontúl csavaros mitológiai szál, meg a fáradt kis félvigyorra fakasztó poénok, plusz egy rész Charlie, de kábé ugyanennyi az is ami nem.
A humorát azt díjaztam…de nem illünk egymáshoz. Ez van:)

Egyik kedvenc idézet:

"– Első alkalom – állapította meg a rendőr. – Sajnálom. – Drog? – Nem, köszönöm."

Érdekesség: Nem igen találkoztam még olyan könyvvel, amiben ennyi zene szól. Íme néhány belőlük:

 „Most mind együtt énekeltek, a férfi, a fiú és a sellő. Elénekelték a The Lady is a Tramp-et és a Yellow Submarine-t, majd Marcus megtanította a sellőnek a Flintstones főcímdalát." 

„Együtt fújták a Sárga madarat, mert azon a héten ez volt Marcus kedvence, aztán a Zombie jamboree-t, ami a második kedvenc, és a She'll Be Coming Round the Mountain-t, ami a harmadik." 

"A sötétségből dühös és frusztrált bődülés hangzott. 

Pók elkezdte dúdolni a Tiger Rag-et. Régi dal, lehet vele tigrist cukkolni. "Ott a tigris, hol a tigris?" 

„Az asztalt meglepte az énekes, a főpincér és több pincérnő, felrántották Daisyt, és a terem közepére húzták. Odavitték Kövér Charlie-hoz, és ahogy a zenekar elkezdte az I Just Called to Say I Love You-t, Kövér Charlie átkarolta." 

„Gyönyörű nő volt, vörös flitteres ruhája elkapta a fényt és csillogott mozgás közben. Jobb volt a bandánál. Kövér Charlie szerette volna, ha visszamegy a színpadra és tovább énekli az örökzöldeket – a Night and Day és a különösen átélt Spoonful of Sugar nagyon tetszett neki – …" 

Plusz egy csemege, szintén krlany kapcsán: a szuzafon

Értékelés:5/3
Az Agave Könyvek 2009-es kiadását olvastam 278 oldalon.
Fordította: Pék Zoltán
Eredeti cím és megjelenés: Anansi Boys, 2005