Gabriel García Márquez nagy kedvencem, pedig nem olvastam még az összes regényét. Eddig.
Állítólag Marquez végignevette ezt a könyvet. Ezen írását annyira nem találtam humorosnak, hogy én is vele nevessek, mert az öregség e furcsa históriája, hol a mély csodálat, hol az enyhe szánalom bizarr egyvelegét váltotta ki belőlem az első pár oldal után. Az epikus szöveg, a pontos leírások nyomán az olvasó szinte a bőrén érzi a trópusi nyomott hőséget, csak úgy, mint az író valamennyi regényében. Szó szerint érezni vélem műveinek olvasása közben, hogy fojtogat, elnyom a forróság...
Ebben a regényben adott egy 90 esztendős főhős, akit különös életszemlélete, magányos, igazi agglegény életmódja, nemszokványos nemi élete nem teszi igazán pozitív hőssé, különösen, hogy születése napján fiatalkorú lánnyal szeretne hancúrozni „nyugalmazott tábornokával". Az emlékezetes éjszakán az aggastyán érintetlenül hagyja a leányt, és ezt követően szerelmes kamaszként kezd viselkedni.
Az író rendkívül szépen, és utánozhatatlanul érzékletesen ír. Több helyütt, egészen összetéveszthetően lírai, már-már költészetre jellemző színes, élénk képei vannak. A picit rövidebbre sikerült novella, a maga 104 oldalával mély, és megrendítő emlékirat. Az olvasó óhatatlanul is kíváncsivá válik, vajon a regény mennyi önéletrajzszerű elemet tartalmazhat. Különösen, hogy a „Bánatos kurváim emlékezete" az író memoárköteteinek írása közben, mintegy melléktermékként született.
A mindig jól öltözött öregúr aztán egy napon a szülei házában ébredve, elkezdi mesélni bánatos kurváival teli élete történetét, mely nőkben gazdag, szerelemben annál szegényebb volt. Hasonlóan Tolsztoj Ivan Iljics halálá-hoz, főhősünk itt is rádöbben sorsának vége felé, miként is ment el vele-mellette az élet.
A regényben egyetlen barátja, egy bordélyház viharvert madámja, aki szócsőként foglalja össze a kolumbiai vén újságíró gondolatait, vagy afféle évekig elhallgatott lelkiismeretként világít rá bizonyos dolgokra, emlékezteti a "csodálatos" múltra. Az olvasó szerencséjére aztán az öreg sorsa váratlan fordulatot vesz, amikor is beleszeret egy cseppet sem szimpatikus, fiatalkán fiatalka szűzleányba.A vasárnapi újság azon kolumnája, ahová az öregember világ életében írt, tulajdonképpen ennek a hihetetlen szerelemnek a szívet megérintő személyes naplója lesz.
García Márquez-nek regényeire jellemző látásmódja ebben az írásban is megmutatkozik, az összességében negatív figuráktól sem tagadja meg a rokonszenvét.
A bánatos kurváim emlékezete nem egy elmúlásról szóló regény, a szónak abban az értelmezésében, mikor már csak várjuk a halált és hátra dőlünk párnáink között. Sokkal inkább egy elképesztő megújulás története arról, hogy a szerelmet, a szenvedélyt a legváratlanabb helyeken és időben is megtalálhatjuk.
A novella emlékezetes, szép és inspiráló írás. Ami pedig az elején még a szánalom érzete volt, a könyv végére empátiává válik.
Szösszentyűnyi értékelésem a molyon anno: itt
Kedvenc idézet:
"… ahogy a valóságban megtörtént dolgokat el tudjuk felejteni, az is lehet, hogy néhány olyan dolog, ami sohasem történt meg, úgy él az emlékezetünkben, mintha megtörtént volna."
Érdekesség a kortárs regény kapcsán:
A könyvet megfilmesítették. A film forgatása nehezen indult, mert a Koalíció a Latin-amerikai és Karibi Nők és Lányok Kereskedelme Ellen nevű szervezet szerint a mű a gyermekprostitúciót védi.
"Megfilmesíteni széles vásznon egy 90 éves öregember történetét, aki elhatározza, hogy egy őrült éjszakát tölt el egy kábítószer hatása alatt álló, 14 éves lánykával - ez maga a pedofília dicsőítése és tömegeknek bemutatva az az üzenete, hogy ez természetes vagy normális, ami veszélynek teszi ki népünk asszonyait és lányait. Mi azt szeretnénk, ha Gabriel García Márquez irodalmi munkássága ennek a bűncselekménynek a megelőzését szolgálná, nem pedig a dicsőítését és a természetessé tételét" - érvel a civil szervezet.
A producer és társrendező kifogásolta, hogy olyan filmet cenzúráznak, amelynek még nem látták a forgatókönyvét, és nem ismerik a filmről alkotott rendezői elképzelést sem. A film végül elkészült, a párperces trailert látva visszaadja a regény hangulatát.
A Magvető kiadó 2005-ös példányát olvastam 104 oldalon.
Fordította: Székács Vera
Eredeti cím és megjelenés: Memoria de mis putas tristes, 2004
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése