Elérkezett 'Az Olvasás 7 Hetének' második hete, a fent vázolt témákat ficeregtetve.
Ami azt illeti késve, de azért reagálok a felvetett kérdésekre. Ugyanis ez jelen esetben nálam igen egyszerű.:)
Mindent szeretek, ami régi, mert annak hangulata van, sőt, ami még ennél is fontosabb: személyes története van. Ebből kifolyólag előnyben részesítem a könyvtárat a könyvesbolttal szemben, a könyvet az ebookkal szemben. Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy veszett ellenzője vagyok technikai újdonságoknak, csak ezek a dolgok valahogy kívül esnek a látómezőmön, mivel egyáltalán nem érdekelnek. Közömbösek, elsétálok mellettük, nem veszem észre őket, vagy hidegen hagynak.
Könyvtárba például még törpe koromban kezdtem el járni a nagypapámmal, már akkor teljesen elvarázsolt a milliő. Akkor lehettem kb. 3-4. Csak tekergettem a fejemet, színekre, -talán képeskönyvek színeire- emlékszem, no meg a jellegzetes könyvtár-illatra...:) Aztán, mikor 5 lettem, már nagy örömmel mentem, mert tudtam olvasni:) Micsoda boldogság volt!
Sorozatokat pedig nem gyűjtök, valahogy tartok tőle, hogy ha egyszer rákattannék, maga alá gyűrne a folyam. Mondjuk kivételt képeznek ez alól a kedvenc íróim, pl. Joanne Harris, Márai munkáit rendszeresen és tényleg teljesen önkéntelenül rakosgatom a könyvespolcomra. Egyiket a másik után:) Van ám örökölt sorozatom is! Nagymamámtól a Nyírő összes. Ez olyan régi, hogy porolni is félve merem, pedig üveges vitrinben van:)
Könyvespolc! Van rendszerezés:) Extra, kivételezettbe, az üvegesbe a legkedvesebbek kerülnek. Külön laknak a külföldi írók regényei, külön a magyarok. Külön a régi kiadásúak, külön az új megjelenésűek. És még sorolhatnám...Mert akárhogyan is, de ahogy most végignézek rajtuk, nekem bizony a könyveim a legbecsesebb értékeim.
Ami azt illeti késve, de azért reagálok a felvetett kérdésekre. Ugyanis ez jelen esetben nálam igen egyszerű.:)
Mindent szeretek, ami régi, mert annak hangulata van, sőt, ami még ennél is fontosabb: személyes története van. Ebből kifolyólag előnyben részesítem a könyvtárat a könyvesbolttal szemben, a könyvet az ebookkal szemben. Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy veszett ellenzője vagyok technikai újdonságoknak, csak ezek a dolgok valahogy kívül esnek a látómezőmön, mivel egyáltalán nem érdekelnek. Közömbösek, elsétálok mellettük, nem veszem észre őket, vagy hidegen hagynak.
Könyvtárba például még törpe koromban kezdtem el járni a nagypapámmal, már akkor teljesen elvarázsolt a milliő. Akkor lehettem kb. 3-4. Csak tekergettem a fejemet, színekre, -talán képeskönyvek színeire- emlékszem, no meg a jellegzetes könyvtár-illatra...:) Aztán, mikor 5 lettem, már nagy örömmel mentem, mert tudtam olvasni:) Micsoda boldogság volt!
Sorozatokat pedig nem gyűjtök, valahogy tartok tőle, hogy ha egyszer rákattannék, maga alá gyűrne a folyam. Mondjuk kivételt képeznek ez alól a kedvenc íróim, pl. Joanne Harris, Márai munkáit rendszeresen és tényleg teljesen önkéntelenül rakosgatom a könyvespolcomra. Egyiket a másik után:) Van ám örökölt sorozatom is! Nagymamámtól a Nyírő összes. Ez olyan régi, hogy porolni is félve merem, pedig üveges vitrinben van:)
Könyvespolc! Van rendszerezés:) Extra, kivételezettbe, az üvegesbe a legkedvesebbek kerülnek. Külön laknak a külföldi írók regényei, külön a magyarok. Külön a régi kiadásúak, külön az új megjelenésűek. És még sorolhatnám...Mert akárhogyan is, de ahogy most végignézek rajtuk, nekem bizony a könyveim a legbecsesebb értékeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése