Mert ma jó lenni...

...jó egyszerűen csak örülni. Örömködni. Akár úgy is, ha ezt hallgatom. Olyan semmitmondó és mégis olyan vidám :)

Vagy szeretni:

“Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.

Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén.”

Na szóval jó nap volt ez a mai. Ritka, hogy ennyire egyszerűen...de most így történt. :)

Szösszenet

A flashback-ekről...

Márai Sándor: Kaland (Ég és Föld)

Élsz, s egyszerre megrohan a kaland. Mi ez a kaland? Nem ismertél meg senkit, nem nevetett szemedbe az olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis történik ez órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas lesz és veszélyes. Mindenféle jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van. Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álom - ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz.

Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland.

Lesznai Anna - Kezdetben volt a kert

Lesznai olyan finoman, olyan gyönyörűséggel ír (főként a leíró részekben), hogy kénytelen voltam kiemelni a sok szépségből egy keveset.



"Lassan telt a nyár. Lizó szobája csendjében papírra vetett néhány verssort, de szavai elringatták egyhangú ritmusukkal. Álmosság fogta el, és alig bírt íróasztalától a díványig elbotorkálni.Mire felocsúdott, a madarak már estét csicseregtek a kertben. Álomtól kipirultan jelent meg az udvari teraszon, ahol vacsorára terítettek. A szék vastámlája kellemesen hűtötte lusta, meleg hátá. Elbámészkodott a napnyugtán. Az ég zöldessárga volt, fényes és sima, mint hímzőrámára feszített selyem. A nap, súlyos aranygombolyag, egyre lejjebb gurult. Hazatérőben a gólya. Nyílegyenesen repül, de hirtelen megakadt az égen, mozdulatlanul lebeg -tusrajz az alkonyat selymén- egy örökké tartó pillanatig. Aztán hosszú lába szára ékbe csuklik, és méltóságteljesen ereszkedik le a konyhaház kéményén nyugvó fészke szélére. Mire leért, Lizó mélyet sóhajtott. Még csak néhány hét és elvándorol a gólya is; minden szépség messze húz.
"Nem szól a szó, oly sovány, színtelen." -zümmögött benne egy suta, magános verssor. Múlik az élet és adós marad a sok kapott gyönyörűségért. Szőnyeget kéne szőni napjaiból, hogy az Úristen lába elé terítse. Azon sétálna feléje a boldogságot hozó angyal."


A szőnyeget később Lesznai természetesen el is készítette:)

Az örömről...

"Az öröm is, mint az élet annyi más alapvető tartozéka, a fény és árnyék, a jóság és a bűn minden változatát magában hordozza.

Hol is találjuk meg az örömöt? A bensőnkben.

A léleknek csak a legbensőbb rezdüléseit őrizhetjük meg a romlástól. De ellen tud-e állni a zene, a költészet, a dal, a művészet, tehát a lelki, szellemi, tartalmi élmény a világ, a társadalom, a környezet rontásának. Az a szeretet, amely a nagy művek felé vezethet, nagyon szerény az örömszerzésben. Elég egy dallam, néhány Mozart-taktus, egy Rembrandt-rajz, és emelkedett, megronthatatlan pillanatokban részesül a lélek, vagyis igazi öröm tölti el. Hiszen az öröm nem mennyiségi fogalom. Nem kell hozzá sem pénz, sem külső társadalmi keret, csak a lélek, a szellem csiszoltsága a szép dolgok befogadására való készség, amit viszont nem könnyű elérni. Hogy kinek a közelében élünk, kik mellett jó ülni, kivel jó együtt lenni-, ha ezt megválogatjuk, talán ez az örömteli élet egyik feltétele. A palló, ami átvezeti életünket egyik oldalról a másikra, nincs erősen rögzítve. Az alatta húzódó mélység elég ijesztő. Kapaszkodnunk kell a korlátba, és figyelnünk kell hova lépünk. Örömeink, akár valaminek az elérése váltja ki, akár csak a lét öröme - nem határtalanok. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy törékeny ez a palló. És vegyük figyelembe azt is, hogy valaki, valakik szembe is jöhetnek, vagy mellettünk elhaladhatnak. Ha nem gondolunk rá, akár összeütközünk, és a mélybe zuhanunk. Tehát öröm lehet a lemondás is, a belátás, vagyis az áldozat sokkal inkább, mint a diadal. Erre intettek a próféták, a görög bölcsek, és a Megváltó."

Célozd meg a Holdat...

“Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”

Az olvasásról...

A te Koffered mit rejt?...:)



"Reading makes immigrants of us all. It takes us away from home, but more important, it finds homes for us everywhere." ~Jean Rhys

Az idei legszebb szerelmes vallomás:)

?

"Tudni, vagy nem tudni. Melyik félelmetesebb? Aki sokat tud, sokat veszíthet. Aki nem tud semmit, mindent elveszíthet." (Lao Ce)

A fény harcosa...

"A harcos nem próbál megfelelni a szerepnek, amit ráerőltetnek!"

Meg azt mondja:

"Tudja, hogy minden csata során tanult valami újat. De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét."

Avagy: Éljen Coelho, a nagy közhely-Mágus!!

Feldmár mesél...

"Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. Az én szókincsemmel, az én gondolataimmal gondolom, hogy te tulajdonképpen olyan vagy, mint én. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Vagy az érzelmeknek, amiket te érzel, semmi közük nincs azokhoz az érzelmekhez, amiket én érzek. Tehát arra rájönni, hogy a másik az annyira másik, hogy soha a büdös életben nem fogom megismerni, nagyon megrázó felfedezés. De szerintem igaz.
El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.
Szimbólumokkal kommunikálunk, és ezek a szimbólumok nagyon keveset mondanak a valóságról. Nekem van egy valóságom, nektek van egy valóságotok, ahányan itt vagytok, és lehetetlen, hogy én valaha is megértsem a ti valóságotokat. Olyan nincs. Remélem, hogy ezt most megbeszéltük, és soha többé senki nem próbál megérteni senki mást."

Feldmár mesél...

"Hogy valaki szeret-e engem, vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok."

Feldmár mesél...

"Ha valakivel találkozom, aki valamit mond és más valamit tesz, akkor nagyon kell arra vigyázni, hogy arra figyeljek, amit tesz. Nem arra, amit mond. Mert azok az emberek az életünkben, akik mást mondanak, mint amit tesznek, hipnotizálnak minket. A szavak hipnotizálnak, hogy ne figyelj arra, amit csinálok, figyelj inkább arra, amit mondok. Tehát ha nem akarsz hipnózisban lenni, akkor soha ne arra figyelj, amit az emberek mondanak, hanem mindig arra figyelj, amit csinálnak."

Idézet - Márai

"Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni." 

/Márai Sándor/

Az élet szép ajándékai

"Az élet egyetlen napja csodálatos történetek szövevényéből áll össze. Akik ösztönösen élnek, nem áldoznak időt az események megértésre. Sosem fogják tudni, mi mimiért történt velük - bár ez nem is bántja őket igazán. Aki kimarad egyetlen napjából, az másnap éppígy cselekszik majd, miközben az élet némán, észrevétlenül elsuhan mellette. Semmi olyan nem történhet meg egy ember életében, ami meg ne történhetne veled életed egyetlen napján. Eképpen ha a napokra figyelsz, figyelemmel leszel egész életedre. Egyetlen nap is közelebb vihet az élet igazi és nagy feladatainak megértéséhez."

Veszteség

"Saját életed igazságát te teljesíted be: azt fogod visszakapni, amit magad is adtál: vérontásért háborút, tolvajlásért nincstelenséget, az akarat kegyetlenségéért minden szeretet elvesztését. S a pedig életedből elvész a szeretet, elvesztettél mindent."

Márai Sándor:Az emberi közönségességről

"A tömeg, mint társadalmi erő, oly mértékben hatalmasodott el az én időmben, hogy nincs barlang, magatartás, szemlélet, ahová még elvonulhatunk előle.

Természetesen oktalan és esztelen az, aki megsértődik a tömeg tényétől, s valamilyen finnyás és fanyalgó egyénieskedés nyafogó magatartásába menekül. A tömeg itt van, mint az eső, a szél, a föld. Számolni kell vele. De Arisztotelész ezt mondja: "A nagy tömeg egészen rabszolga-lelkületet mutat, s a barmok életmódját követi." Két és félezer éve hangzott el ez a megállapítás; ma érvényesebb, mint valaha.

Az emberi közönségesség korunkban olyan reménytelen méreteket öltött, hogy nincs többé pedagógiai módszer, mely eredményesen tudna harcolni ellene. A tömeg reflexei már nem emberiek többé abban az értelemben, ahogyan a keresztény műveltség és a klasszikus ókori nevelés értelmében ismertük meg az emberit. Vitatkozni nem lehet velük; mintha iszákosokkal vagy eszelősökkel vitatkoznál, akik csak rögeszméiket dadogják válaszul. Érzelmeikre hatni nem lehet; másként éreznek, mint eddig az emberek. A részvét, az együttérzés eltorzult lelkükben; a kapzsiság, a vérszomj uralkodnak idegeikben, a korlátlan és mohón habzsoló, szomorú élvezetvágy: Az emberi közönségességnek nincs határa többé. Egy okkal több, hogy minden emberszabású ember makacson és bátran helyén maradjon, gondolkozzék, érezzen, ahogyan emberhez illik."

Az élet törvénye

"Az Élet Törvénye egyetlen nagy törvény, mi neveztük el Szeretetnek. A Szeretet erejénél senki nem ismer nagyobbat. Roppant hatalmánál fogva egyformán érvényes mindenkire. Amikor szeretetre vágysz - bárcsak szerethetnél valakit, aki viszontszeretne téged...-, a boldogság és a teljes élet után vágyódsz. Amikor boldogságban telnek napjaid, akkor élsz az Élet Törvénye szerint - szeretetben."