2016. június 26., vasárnap

Szép Ernő:Olyan csöndet szeretnék



Olyan csöndet szeretnék
Hogy hallván hallgassam
A pillangók szárnyait.
A rózsák jajjait
Szeretném hallani
Mikor odasüt a nap.
Szeretném hallani
Kacagni a tollút
Mikor a szélbe hajbókol.
A hattyúk örömét
Sötét híd alatt úszókét
Hallgatnám hallgatag.
Szeretném hallani
Holdsugár sikolyát
Ha az ablakot találja.
Hallgatnám hallgatnám
A könnyek rívását
Akik az arcon lejárnak.
Süllyednék a tengerbe,
Süllyednék, hallanám
Az emlékek énekét.
Merülj el ki éltél
Mosódj el ki szenvedtél
Múlj el ki gyermek voltál.

Szép Ernő: Olyan csöndet szeretnék

2016. január 3., vasárnap

2015 könyvekben

Egy kis summázása 2015-nek. Könyvekben. Mert azokat szeretjük.

Elolvasott oldalak száma: 60.805.-
Olvasott könyvek száma: 217 db
 - ebből 44 db magyar szerző tollából született, és 173 a külföldi író, ami meglepő, mert általában fordítva szokott lenni, de ez nagyrészt a molyos kihívásoknak is köszönhető, amelyeken részt vettem.

Az olvasások terén a korábbiakhoz képest lényegesen többet olvastam angol nyelven, valamint sokkal több kortárs művet, mint pl. tavaly. Kiemelkedő a száma természetesen az újonnan elkezdett sorozatoknak, ezeknek sosem tudok ellenállni. :)

2015 Top 10 könyve nálam: (melyek nem biztos,  hogy mind '15-ös kiadásúak, de én ebben az évben olvastam őket)


1. Szabó T. Anna: Senki madara


"Ha madarat szeretsz, égbolt légy, ne kalitka."

Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.

A szép szöveghez kapcsolódnak Rófusz Kinga remek képei. „Rögzíteni a múlót, érinteni a foghatatlant.” 



2. Sarah Winman: Amikor Isten nyúl volt


"– Az emlékek – mondta nekem Nancy –, bármilyen kicsik és jelentéktelenek, az életünk könyvének lapjai."

A regény négy évtizeden ível át, az 1960-as évektől kezdve a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásig bezárólag. Egy testvérpár – húg és báty – szemszögéből mutatja be egy angol család életét, a pitiáner és a mesésen nagyszabású változásokat, amelyek mindennapi életüket formálják.




3. Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje


"Itt még a csendnek is más jellege volt: úgy éreztem, mintha ólmozott horgászzsinóron vezettek volna az óceán mélyének sűrűbb vizeibe. Csak álltam ott és hagytam, hogy a nyugalom belém ivódjon."

Malajzia hegyei között, a teaültetvények szomszédságában bújik meg Jugiri, az Esti Ködök kertje. Gazdája a megközelíthetetlen Aritomo, a japán császár hajdani kertésze, aki a japánkertek tervezésének művészi fogásain kívül számos más titok őrzője is. Mellé szegődik Jün-ling, a fiatal kínai lány, akinek a lelkét súlyos emlékek terhelik. Kettejük lassan és nehezen kibontakozó kapcsolatáról szól a könyv, amelyet eleinte csupán megállapodás tart össze, később azonban az egyre szorosabbra fűződő barátság vagy valami annál is több…




4. Dimitri Verhulst: Semmivégre


"Isten megteremtette a nappalt és az éjszakát, mi pedig megpróbáltuk átvészelni őket."

Örök igazság, hogy gyermekkorban tanulja az ember a legtöbbet, ekkor érik a legerősebb benyomások és szerzi a legtöbb emléket, amiből egész életében táplálkozhat. Csak éppen mindenkinek kicsit más csillagzat alatt jön össze mindez. A kis Dimitrinek például részeges apa és ringyó anya jutott, aki később elhagyta őt, és már a születése utáni első percektől kezdve szinte állandó cigifüstben és alkoholbűzben tölti életét. Nagyanyja házában, talán csak rövid percekre józan nagybátyjai közt senki nem kérdezi meg, mi volt az iskolában, hol szeretne nyaralni, senki sem szól rá, ha nem mosott fogat. (Igen, Dimitri titkon erre vágyik.) Más dolgokat sajátít el és él meg ő, mint kortársai: hogy hogyan lehet már-már művészi szintre emelni az ivászatot, miként kell flegmán fogadni a rendőrök és végrehajtók állandó zaklatását, és hogy milyen egyszerű is végképp és végérvényesen elszúrni az életet. Megtanul számtalan pajzán nótát, azt, hogy miért Roy Orbison a császár, és hogy miért olyan könnyű a piások koporsója. Csak az a kérdés, ez a tudás mire lesz elég az ő további életében…
Dimitri Verhulst pokoli iróniával dolgozza fel egy feldolgozhatatlan gyermekkor traumáját. A fekete humorral átitatott, olykor szívfacsaró epizódok, amelyek képmutatás nélkül tárják elénk egy reménytelen életmód minden rettenetét és egyben minden bizarr szépségét is, önéletrajzi ihletésűek.
Dimitri Verhulst (1972) belga író, újságíró. 1999-től publikál rendszeresen, de az áttörést a 2003-as Problemszki Szálloda jelentette (magyarul az Európa Könyvkiadó adta ki, 2007-ben), amely a belga menekülttáborban élő bevándorlók kilátástalan-abszurd életét örökíti meg, dokumentumszerű hitelességgel és kegyetlen humorral. Semmivégre című önéletrajzi regénye 2006-ban jelent meg és a belőle készült filmet a magyar mozik is vetítették, Szarul állnak a dolgok címen.


5. Háy János: Napra jutni


"Mert senki nem tud másképp szeretni, csak úgy, ahogy tud."

a Holdon nem lakik senki és az ég is teljesen üres, mint a tévé
Van benne apa, anya, nagymama, nagyapa, s persze főként egy kisgyerek. Vannak benne helyszínek, ovi, iskola, udvar, határ, földek, otthon, egy kerítés a posta előtt. Vannak benne tárgyak, ágy, asztal, tévé, járda. Vannak benne állatok, kacsák, libák, tyúkok, kakasok, disznók, két kutya, Matyi és Csöpi és más falusi házőrzők. Vannak benne emberek, szomszédok, tanárok és tanítónénik, osztálytársak, külföldi rokonok (csehszlovákok), apa barátai és más falusi lakosok. Vannak benne érzelmek (de még mennyi), álmok, vágyak és különböző valóságok.
Minden épp ott van, ahol lennie kell, s amikor elindul a főszereplő, hogy bejárjon egy darabot ebből a tájból, megszületik egy történet. Harminchatszor indul útnak, és harminchat történet születik. Aztán a végén a többi főszereplő is elindul, hogy átjárja a maga hosszabbra nyúló életét. Ez a négy élet úgy veszi körül harminchat társát, ahogy a kerítés zárja az udvart a házhoz, ahogyan a góré fenyőlécei tartják össze a bedobált kukoricacsöveket.
Hát ilyen ez a könyv, meg még másmilyen is, olyan, mint amikor a friss bukta szaga kicsúszik a félig nyitott konyhaablakon. Olyan, mint amikor az orrunkat követve megyünk vissza a múltba. Amikor az emlékek és az érzések úgy kapaszkodnak össze, ahogyan az anya szorítja magához a gyerekét.



6. Émile Ajar: Salamon király szorong


"Arany középút. Egyenlő távolság a leszarom meg a beledöglök közt. Nem csukom magamra az ajtót, de nem is engedek be mindenkit. Nem hagyom, hogy a szívem megkérgesedjen, de nem is emésztem halálra magam. Nehéz megtalálni a középutat."

„A dolgok jó oldalát érdemes nézni, Cora kisasszony, igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem nagyon feltűnő."
A címadó nem Dávid és Betsabé bölcs fia, hanem a párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein, visszavonult nadrágkirály, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin maga is odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni annak elkerülhetetlenségét. 
Ez a Salamon király rokon lélekre talál Jeanban, a huszonöt éves taxisofőrben, aki elkeseredett küzdelmet folytat a természet törvényei ellen, és egyáltalán, minden állatért és emberért, amelyet vagy akit kihalás vagy meghalás fenyeget. 
Veszélyeztetett egyed például Madame Cora Lamenaire, az egykor szebb napokat látott, hatvanöt éves sanzonénekesnő, aki a német megszállás alatt egy gestapós szépfiúra cserélte Rubinstein urat, és a hetvenes évekre már nagyon mélyre süllyedt, egészen egy söröző alagsoráig, vécésnéninek. 
Jean nem személyre szóló, hanem általános humanizmusból felkarolja, és táncolni, majd ágyba viszi Madame Corát, ami bizonyos megaláztatásokkal és igen áldozatos kompromisszumokkal jár, de végül minden jóra fordul…





7. Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon


" Az a szomorú igazság, hogy az ember lejárhatja a lábát, az idők végezetéig is gyalogolhat, akkor se bírja lehagyni a bánatát."

Hetty rabszolga a kora 19. századi Charlestonban. A szenvedésen túli életről, szabadságról álmodik. Jómódú gazdáinak lánya, a csillapíthatatlan tudásszomj és lázadó eszmék által hajtott Sarah kislánykora óta keresi a hivatását a világban, de fogva tartják a nőkre kényszerített társadalmi kötelékek.
A tízéves Hetty szobalányként a mindössze egy évvel idősebb Sarah tulajdonába kerül. A Szárnyak nélkül szabadon kettejük életútját követi végig: azt, hogy miként alakítják drámai módon egymás sorsát, és hogyan alakul ki a bűn, a dac, az elidegenedés és az ambivalens szeretet által meghatározott, összetett viszonyuk. Hetty megismeri a bánat és a gyász értelmét, s egyre inkább ráeszmél, ki is ő valójában. Sarah útját összetört remények, árulás, viszonzatlan szerelem és száműzetés szegélyezik. Vajon mit tartogat számukra a faji és társadalmi előítéletektől terhes 19. századi Délen az élet, vajon képesek lesznek-e szárnyak nélkül is szárnyalni?
Sue Monk Kidd magával ragadó és megindító regénye a reményről, a bátorságról, a szabadság kereséséről szól. Remekmű, melyet világszerte több mint egymillió példányban adtak el, s több mint húsz nyelvre fordítottak le.
„Lehetetlen úgy elolvasni ezt a könyvet, hogy utána ne gondolnánk másként saját női helyzetünkre, és azokra a kivételes nőkre, akik szerepet játszottak abban, hogy oda juthattunk, ahol most vagyunk. Elképesztő teljesítmény.” (Oprah Winfrey)



8. Kőrösi Zoltán: Szívlekvár


"(…) mindig azon az ajtón kopogtatunk, ami nem nekünk akar kinyílni, mindig az előtt az ajtó előtt ácsorgunk, amihez elfelejtettük a bekívánkozó szavakat."

„Lehet siránkozni, lehet szomorkodni, oly mindegy, a lényeg a kikerülhetetlen változás, és persze az alkalmazkodás. Az ember a legalkalmazkodóbb állat… az idő lényege éppen a változás. És nem tudhatod, melyikből melyikbe lépsz bele, persze kétszer ugyanabba sohasem, ez nem is kérdés, ellenben eldönthetetlen, hogy a múlt felől törekszel a jelenen át a jövő felé, avagy a jövőből csurogsz reménytelenül a jelenen át a múltba."
„Figyelj, elmesélek neked egy életet" – Magyar Sándor a kisunokájának, a családban immár az ötödik Magyar Sándornak meséli el saját életének és felmenőinek történetét. De nem is egy életet, hanem mindazokat a sorsváltozatokat, amelyek a huszadik századi Magyarországon oly jellemző életutak lehettek. 
Így aztán az egyik történetben a nagyapa édesapja nem tér vissza a munkaszolgálatból. Egy másik történet szerint úgy is lehetett volna, hogy a nagyapa édesapja fia születésére szerencsésen hazaérkezik az 1943-as doni áttörés előtt, hogy aztán a családjával Dániába menekülvén egy katonai vonatszerelvény vagonajtaja zúzza halálra. Vagy akár az is megeshetett volna, hogy a nagyapa családját, az Őrségben gazdálkodó Magyarékat 1950-ben kitelepítik a Hortobágyra. 
A Szívlekvár meséjében az is megtörténhetett volna, hogy a nagyapa felesége halála után megismerkedik egy Budapesten élő orosz származású özvegyasszonnyal, aki ugyancsak elmesél egy életet valakiről, aki túlélvén a háborút, magyar tolmács lett. 
Hogy végül az emberi sorsok miképpen fonódnak egymásba, mire lehet megoldás egy tyúk, mire jó a szívlekvár, s miként gyógyíthatnak a történetek – kiderül Kőrösi Zoltán országhatárokon és évszázadokon átívelő lebilincselő történelmi családregényéből. 






9. Dragomán György: A pusztítás könyve


" – Nem én vagyok a maga ellensége, hanem önmaga. Ez az indulatos természet, ez a nagy nyegleség. Ide is önmaga miatt került. Saját maga miatt."

Bűn. Felelősség. Fegyverek. Szerelem. Halál. Egy regény, amelyet nem lehet letenni. Egy lendülettel kell végigolvasni, odaadó figyelemmel: a főhőshöz hasonlóan az olvasónak sem szabad eltévednie a jelek és döntési helyzetek útvesztőjében. A könyv világa, a halálosan csendes, titokzatos erdő és a város, ahol már csak tárgyi emlékeiben él a múlt, nyomasztóan ismerős: szinte a bőrünkön érezzük, hogy ez a hely és ez az idő itt van, egészen közel. A fokozatosan kibontakozó, egyre izgalmasabb, sötétebb és barbárabb történet, amely formailag akár kriminek is olvasható, arra keres választ, hogy miként terebélyesedhet az egyéni sorstragédia történelmi végzetté."A pusztítás könyve szigorú következetességgel megírt mű, egy meglepően kiforrott tehetségű, fiatal prózaíró első regénye." Závada Pál




10. Andy Weir: A marsi


"Erre rábasztam."

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
„Egyszerűen letehetetlen ez a könyv! A marsi a jól megírt, eredeti sztori, az érdekes, valószerű karakterek, és az elképesztő technikai hitelesség ritka kombinációja… olyan, mintha a MacGyver-t keresztezték volna A rejtelmes szigettel." 
Chris Hadfield asztronauta, a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka

„A marsi rendesen odacsapott! Weir iszonyúan szórakoztató és nagyigényű túlélő thrillert írt, egy „MacGyver a Marson”-sztorit, ami épp olyan valóságos és szívfacsaró, mint az Apollo 13 igaz története." 
Ernest Cline, a Ready Player One szerzője

Lebilincselő… olyan, mint Defoe Robinson Crusoe-ja egy intelligensebb szerző tollából. 
Larry Niven, többszörös Hugo- és Nebula-díjas író

„Ősidők óta nem olvastam ennél jobb könyvet! Mielőtt feltöröd a pecsétet, ürítsd ki a menetrended. Ettől a történettől jobban beléd fojtja a lélegzetet, mint levegőszivárgás egy űrhajón. Szórakoztató, okos és pörgős – A marsi megad mindent, amit csak egy regénytől vársz!” 
Hugh Howey, New York Times bestseller szerző

„Erős, ütős és tökös. Robinson Crusoe a Marson, huszonegyedik századi stílusban. Mielőtt ezt a könyvet elkezded, gondoskodj magadnak szabadidőről – kelleni fog, mert eszedben sem lesz letenni.” 
Steve Berry, New York Times bestseller szerző







2015. december 26., szombat

Miamona's Reading Challenge 2015 - Kövess, vagy csinálj sajátot!

Befejezéséhez érkezik lassan Miamona kihívása, aminek nagy várakozással mentem neki ebben az évben. Vegyes élmények értek a kategóriák kapcsán, hát...jövőre nem csinálok újat :)

Íme a listám:

1. Mellőzött, elfeledett, porlepte könyvek 
Kriza János - Vadrózsák 


Nos, Kriza János küzdelmes életművének egyik nagyon fontos gyűjtéséről beszélünk, a székely folklór sokszínűségét felvonultató kötetről. Gyönyörűek az eredeti gyűjtések, erdélyi-magyar népmesék, népdalok. Igazi kuriózum, nagyon szerettem olvasni.

2. Történelmi szívű könyv (történelmi alapra akár fiktív sztori) 
Jane Rogoyska: Gerda Taro - Aki kitalálta Robert Capát 




Nekem túl száraznak tűnt, jó sok történelmi adalékkal, bár dokumentum kötetként hibátlan. Ha már Capa és Taro, akkor inkább Susana Fortes: Robert Capára várva. Élettel telibb és olvasmányosabb.

3. Fiatal vagyok én még… (YA) 
Kelly Creagh - Nevermore 



Nyilván Poe miatt kezdtem neki a könyvnek, kíváncsi voltam egy ifjúsági regényt író írónő mit tud ebből kihozni. Kellemesen csalódtam. 
Az Edgar Allan Poe fejes, rágóillatú, rózsaszín folyékony szappan helyett egy feszültséget végig ügyesen fenntartó, okosan kidolgozott love storyt kaptam. Jöhet a következő! :)


4. Engedj be! – Lények, akik előtt eddig bezártuk az ablakot (vámpírok, démonok, zombik, tündék itt egyesüljetek!) 
Colleen Houck - A tigris átka 


Viszonylag ritkán olvas az ember a vérfarkassá, tündérré, vámpírrá és ki tudja még mivé átalakuló szuperlények között az ember olyanról, amikor a főhős egy átok következtében tigrissé változik. Borzasztóan tetszett, hogy volt lehetőségem elmerülni az indiai mitológiában és kultúrában. A szerelmi szál egy kicsit idegesítőre sikerült, de a kalandos részek aranyosak voltak. Jöhet a következő rész!

5. Valami állati! (bármi, amiben állat(ok) a fő(bb)szereplő(k)) 
Magos Judit - Demény - Most én ugatok (Pórázon vezette Magos Judit) 


Na ez...! Ez a halálos merénylet kategória volt, pedig annyira akartam szeretni kutyabolond létemre, egy kutyusról szóló sztorit... De kutyául megszenvedtem vele! Hatalmas csalódás a könyv, mert nem igazán értem miért kellene egy egyedülálló, gyakorlatilag emberkerülő, önértékelési zavarokkal küzdő nő gondolatait, véleményét, szavait „átcukisítva” ebnyelvre unos-untalanig ismételgetni. Herótom volt a becézgetett szavaktól (pl. töpörtyű-töpi) meg hogy úgy látszik ezen kívül a vizslák szavajárása a „tökre” az „alap” és a „hüjjje”. Nem! Semmi köze hozzá! Ez csak Magos Judit agymenése.

6. Egyszer volt szerző… (akitől eddig csak egyszer olvastunk, de régóta készülünk repetázni.) 
Natasha Solomons - Eltűnt férjek galériája 




Natasha Solomonstól már olvastam korábban a Mr. Rosenblum listáját, és meglepően tetszett. Nem egy pörgős vonalvezetésű darab, de annyi szépség van benne, hogy az embernek rögvest kedve támad egy angliai kisvárosba költözni és kipróbálni annak minden örömteli és küzdelmes kihívását. A második választás tőle, egy könyvtári polcról kikacsintó, tetszetős borítójú darab, az Eltűnt férjek galériája. Bár mást vártam, nem csalódtam. Szeretem Solomons írásait, a történeteinek lassú folyamát, ahogy a főhős karakterének kibontakozásával együtt változik a regény dinamikája is. Szeretem a szereplők útkeresést, még akkor is, ha ezek mindig a zsidó kultúrából fakadnak. Olyasfajta bátor emberekről szólnak a történetei, akik a mindennapok szürke nyomasztó tömegében mernek önmaguk lenni és túlélni. Köszönet hát „Rosie”-ért. 
Mr. Rosenblum szőnyegeit pedig becsempészni Juliet házába…! Poén:)

7. Beteged lettem… (különleges, testi, lelki betegségek) 
Elden M. Chamers - Az agy csodálatos öngyógyító képessége 




Mivel sajnos érintett vagyok a témakörben, nagy kíváncsisággal kezdtem el olvasni. Nem okozott csalódást! Olyan furcsa elegye, kiegészítése a tudománynak a hittel való összefonódás, hogy eszembe sem jutott, ezt az agykutatás terén is lehet használni. Igazság szerint én még több gyakorlati példát, és ennek esetleg picivel több tudományos magyarázatát is szívesen láttam volna, de így is teljesen rendben volt. A tudományos részek jól áttekinthetőek, könnyen emészthetőek, a vallással kapcsolatos rávezetések pedig nem dogmatikusak. Tetszett!

8. Futó kalandok – azaz kisregény/ novella 
Patrick Modiano - A kis bizsu 


„Megkérdezte tőlem, tapasztaltam-e már azt a kellemetlen érzést, hogy az ember csak lebeg, mint akit felkapott a szél, már-már el is sodorja, és nincsen semmi, amibe belekapaszkodhatna.” Ez az érzés még akkor is ránk tör, ha szerencsés körülmények között családban növünk föl. De gyökerek nélkül marad a lebegés…Anya nélkül a folytonos keresés. Kint is, bent is. 
Modiano-t tudatos írónak gondolom a regény után, tudja a szavak erejét, és keményen játszik velük.


9. Szerelem első látásra (hagyd, hogy egy borító és cím, minden háttérinfó NÉLKÜL elcsábítson)
Hulej Emese - Egy Teleki gróf Afrikában 




Semmit sem tudtam Hulej Emeséről, azon kívül, hogy a Nők Lapjában olvastam régen az írásait, de nem is nagyon emlékeztem rájuk. A borító nagyon tetszett, azt gondoltam, valami arisztokrata románcba kapok betekintést, csodás természetrajzzal bővített kiadásban. Hát nem :) 
Teleki Géza azt mondja egy helyütt „Szerintem egy könyvnek abban lehet hatása, ha kinyit olyan ajtókat, amelyek addig nem voltak nyitva, és ezáltal vonzza az emberek érdeklődését.” 
Hálásnak kell lenni Hulej Emesének, amiért felvállalta és megírta Teleki Géza, az antropológus, csimpánz kutató, természetvédő, nemzeti park építő és Afrika rajongó életútját. Nagyszerű és átfogó írás arról az arisztokráciáról, ami Gézának már nem azt jelentette, amit kellett volna, valamint remek figyelemfelkeltő kötet is egyben. A természet- és állatvédelmet nem idealista fanatikusok sztrájk-klubjának ábrázolja, hanem teljesen racionális magyarázatokkal mutatja be a élő természet pusztulását, vezeti le a „miért”-eket. Afrika atmoszférája kézzel fogható a könyvben, Teleki karizmája pedig lenyűgöző. A szívem vérzett a csimpánzok sorsa miatt és még inkább elgondolkodtatott micsoda felelőssége az embernek, hogy mennyit tesz-nem tesz akár a saját környezetében is. Nagyon tetszett!

10. Mese, mese 
Satoe Tone: Pipó utazása 


Mivel Beni révén viszonylag áldásos helyzetem van, sok gyermek- valamint ifjúsági irodalmat olvasok/olvasunk. Bár már tud és szeret maga is olvasni, az esti mesét szerencsémre még Anya kell, hogy mondja minden este. Olvastam, lapozgattam pár mesekönyvet már, de ez egyszerűen elképesztő!
Valószínű az egyik leggyönyörűbb mesekönyv, amit valaha is a kezem közé vehettem, pedig volt pár belőlük… Tényleg mesevilág, tökéletes álomképekkel az a látványvilág, ami Satoe Tone jóvoltából a szemünk elé tárulhat. A szöveg elhanyagolható, a legkisebbeknek, picurkáknak való pár mondatos, lapozós kategória. De a kivitelezés…leírhatatlan…

+1 verses kötet
Amerikai költők - Ferencz Győző (szerk.) 




Összességében szeretem az amerikai irodalmat, jobban, mint az angolszászt, mélyebbnek, útkeresésben, önkifejezésben gazdagabbnak érzem őket. A kötet Edgar Allen Poe, Walt Whitman, Emily Dickinson, Robert Frost, Wallace Stevens, William Carlos Williams, Ezra Pound, E.E. Cummings, Elizabeth Bishop, Robert Lowell, Allen Ginsberg, Sylvia Plath verseit tartalmazza, a Bradbury-s kihívás alatt (http://moly.hu/kihivasok/osszel-bradburyre-olvasom-magam) olvasgattam napi rendszerességgel. Nagyon szerettem Poe, Dickinson Frost, Pound, Plath és főként Cummings verseit. Saját polcomon is el tudnék képzelni belőle egy példányt :)

Drága Miamó! :)
Nagyon köszönöm, hogy játékosan és mégis kicsit tudatosan olvashattam "Veled" a kihívás kapcsán! Várom, hogy mivel rukkolsz elő 2016-ra! :) 

2015. október 20., kedd

Küszöbtől a tűzhelyig - Mezsgyék

Részlet Jeanette Winterson: Miért lennél boldog ha lehetsz normális? c. könyvéből.


"Annak a felismerésnek az émelygős iszonyát, hogy soha nem tartoztam sehová, és nem is fogok, ma már enyhíti a tény, hogy mindkét lakhelyem az enyém, akkor jövök-megyek, amikor akarok.
Nem volt kulcsom a Water Street-i házhoz, csak úgy mehettem be, ha beengednek - sokszor nem engedtek be. Nem tudom, miért olyan kedves nekem még mindig a bejárati ajtók küszöbe - természetellenes, ha azt vesszük, mennyit ültem rajta...[...].
Nem tudnék meglenni küszöb és kandalló nélkül.
A küszöbön ücsörögve töltött rengeteg óra hozadéka, hogy van érzékem a mezsgyékhez. Imádom, hogy a macskák szeretnek félig kint, félig bent lenni, egyszerre vadak és szelídek, ahogy én is vad és szelíd vagyok egyszerre. Háziasított lény vagyok, de csak ha nyitva van az ajtó. 
Mind a küszöb, mind a tűzhely mitikus tér. Mítoszainkban mindkettő szakrális, szertartásos szerepet kap. Átlépni a küszöbön annyi, mint másik világba lépni - akár a belsőbe, akár a külsőbe -, és sosem tudhatjuk biztosan, mi van az ajtón túl, amíg ki nem nyitjuk.
Mindenki álmodik ismerős ajtókról és ismeretlen szobákról. Narniába egy ruhásszekrény ajtaján vezet az út. A kékszakálú várában van egy ajtó, amit nm szabad kinyitni. A vámpír nem tud átlépni a fokhagymával beszórt küszöbön. A Tardis időgép szűk fülkéjébe lépve végtelenül tágas, mindig változó tér fogad.
Az ifjú férj hitvesét karjába kapva lépi át az új otthon küszöbét, és ezzel az átmenet rítusát hajtja végre; segít neki átlépni a régi világából az újba. Amikor elhagyjuk a szülői házat, nem csak annyi történik, hogy kezünkben bőrönddel távozunk;  még manapság is sokkal nagyobb horderejű, amit ilyenkor teszünk.
Az egyik ember örömmel pillantja meg a háza ajtaját, a másikat a bejárat puszta látványa is rettegéssel tölti el; az a legritkább, hogy csak egy ajtót látunk."




2015. október 18., vasárnap

Tényleg miért? - Az otthon, otthonteremtés


Részlet Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális c. könyvéből


Mi van, ha otthon vagyunk? És mi van, ha nem?
"Mircea Eliade román filozófus a hagyományos kultúrák emberének ontológiai és földrajzi hovatartozását elemezve gyönyörű fordulattal él: azt írja, hogy az ilyen ember a valóság lényegében él. Az otthon, mondja Eliade, két sík, a függőleges és a vízszintes metszéspontjában van. A függőleges sík felső tartományában helyezkedik el a menny, alsó tartományában pedig a holtak világa. A vízszintes sík tartalmazza az e világi mozgásokat - mi magunk és embertársaink közlekedünk benne ide-oda, előre és hátra.
Az otthon a rend helye. A hely, ahol dolgaink rendeződnek, összetalálkoznak - az élők és a holtak, az ősök szelleme és a jelen lakói-, ahol egybegyűlik és nyugvópontra jut minden jövés-menés.
Az otthont csak akkor lehet elhagyni, ha létezik elhagyható otthon. És a távozás sosem pusztán földrajzi vagy térbeli elszakadás; érzelmileg szakadunk el - ha tetszik, ha nem. Akár szilárdak vagyunk, akár bizonytalanok. 
A menekült, az otthontalan számára súlyos következményekkel jár, hogy ennek az alapvető koordinátának a hiányában nem képes elhelyezni magát. Szerencsés esetben valahogy kezeli, be tudja tölteni a hiányt. Legrosszabb esetben a kallódó ember szó szerint irányzékát veszti, mert nincs mihez igazodnia. Iránytűje nem mutatja meg a valós égtájakat. Az otthon sokkal több, mint menedék: súlypontunk az otthon. 
A nomád népek magukkal viszik, minden új helyen újra fölállítják az otthonukat, kicsomagolják, újra használatba veszik a megszokott tárgyakat. Mi pedig, amikor elköltözünk, magunkkal visszük az otthon láthatatlan, de annál erőteljesebb fogalmát. Sem a lelki egészség, sem az érzelmi folytonosság nem kívánja meg, hogy ugyanabban a házban, vagy egyazon településen maradjunk örökre, de mindkettő elképzelhetetlen szilárd belső tartás nélkül -ennek szerkezetét pedig részben a rajtunk kívüli történések alakítják. Életünk belső és külső építménye héjként fog közre;  kettő oltalmában tanuljuk meg a létezést."


2015. május 16., szombat

Szemezgető - Inge Lehmann, dán szeizmológus és geofizikus

Inge Lehmann születésének 127. évfordulójára emlékezett a napokban különleges logójával a Doodle. Sokat nem tudtam a tudósról, s még mindig nagyon érdekes kérdés, hogyan indul ki egy nőben  ez a fajta kíváncsiság a reál tudományok iránt.

Azt, hogy a földmag két részből áll, 1936-ban fedezte fel Inge Lehmann. A május 13-án 127. évvel ezelőtt született dán szeizmológus a földrengéshullámokat megfigyelve tett egy igen fontos felfedezést. A tudósok korábban nem értették, hogy a primer hullámok terjedése miért lassul le egy bizonyos ponton a Föld belsejében. Lehmann fedezte fel a külső és a belső mag közti határfelületet, ami megmagyarázta ezt a jelenséget.

Fényes karrierjének kiindulópontjaként egy haladó szellemű középiskolát tekinthetünk, az iskola igazgatója ugyanis Niels Bohr nagynénjeinek egyike, Hanna Adler volt. Az intézményben fiúkat, lányokat ugyanazon bánásmód illette meg, egyenrangú félként tekintettek egymásra a tanulók, s a tanárok is. A családi háttér sem volt utolsó Inge érvényesülés szempontjából, édesapja, Alfred Lehmann volt a Koppenhágai Egyetem első pszichológia professzora 1919-től. Édesanyjának, Sophie Tørsleffnek volt egy feminista nővére, s ennek lánykája pedig Dánia kereskedelmi minisztere. Mindezt a 20. század közepén.
Egyetemi tanulmányait a Koppenhágai Egyetemen kezdte meg 1907-ben, majd első vizsgáinak sikeres letétele után ösztöndíjat kapott a Newnham College-ba, Cambridge-be, 1 évre. Bár családja támogatása ösztönzőleg hatott rá, Inge itt kicsit besokallt a rengeteg fizika, kémia és csillagászat miatt, ezért levezetésül felvette az I. világháború kurzust :)

Egy aktuáriusi  irodában dolgozott 1925-ig, majd innen asszisztensnek jelentkezett Niels Erik Nørlund szeizmológus mellé. A szerencsés váltás révén egyre többet foglalkoztatta, mi és hogyan alakítja a föld felszínét, ez vált kutatásinak központi témájává.
1928-ban megkapta a Koppenhágai Egyetemtől a Magister Scientarium díjat, s ugyanezen évben kinevezték az újonnan létrehozott Dán Királyi Geodéziai Intézet vezetőjének. A technikai részleteket most mellőzném, de kutatásaival rájött a föld belső magjának szerkezetére, a külső és belső mag közötti határfelületre, s annak hatására. Komoly tudósi teljesítménye mellett ő volt egyik alapítója a Dán Geofizikai Társaságnak 1936-ban. Nemzetközileg igen elismert szaktekintélynek számított, a Columbia és a Koppenhágai Egyetem is tiszteletbeli doktorává választotta. Az egyik leghíresebb szeizmológus volt talán az egész világon a huszadik század folyamán, számos elismert nemzetközi bizottság tagjává választották, több rangos díjat is kapott, köztük az Amerikai Szeizmológiai Társaságét is.
Magánéletéről sajnos majdnem nulla infot sikerült találni, 100. szülinapján tiszteletére hatalmas fogadást tartottak, rengeteg tudós és barátja vette körül. 105 évesen halt meg.




2015. május 14., csütörtök

Szemezgető - Boldog Salkaházi Sára, a Világ Igazainak egyike

Május 11.-én volt Salkaházi Sára születésnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe kicsit részletesebben utána keresni.

Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. Eredeti neve: Schalkház Sarolta Klotild volt. 
Kassa a századelő Magyarországának egyik legpatinásabb nagyvárosa volt, központjában állta a híres Schalkház Szálló, mely évtizedeken keresztül a magyar művészet közismert fellegvárának szerepét töltötte be. Ez a funkciója akkor is megmaradt, amikor ifj. Schalkház Lipót – Sára édesapja – korai halála után az édesanya mint igazgatósági tag dolgozott tovább a részvénytársasággá alakított intézményben. E jövedelméből tartotta el három gyermekét. 



Sára fiatal kora a tehetséges, helyét kereső ember próbálkozásait mutatta. Tanítónői oklevelet szerzett, de csak egy évig tanított. Amikor a trianoni békeszerződés értelmében az országrészt Csehszlovákiához csatolták, tudatosan vállalta a kisebbségi sorsot. Szállodatulajdonos család sarjaként könyvkötőnek tanult, majd húga kalaposüzletében dolgozott. Emellett újságíró, író és lapszerkesztő volt. A nagy társadalmi különbségekre nagy szociális érzékenységgel igyekezett válaszolni publikációival, valamint a lányokat és asszonyokat érintő szervezőmunkájával.
Szülővárosa közéletében élénken részt vett, tárcáiban, novelláiban frissen reagált az eseményekre. Hamar elsajátította azt a (századfordulón egyébként is divatos) szimbolikus kifejezésmódot, amellyel a kisebbségbe kényszerített magyarság sanyarú sorsát megrajzolhatta. 1926-ban jelent meg első novelláskötete Fekete furulya címmel.

1922–23-ban néhány hónapig eljegyzett menyasszony volt. Vőlegényét mint édesanyja egyik ingyenkosztos diákját ismerte meg, aki később gazdatisztnek tanult. Sára hamarosan ráeszmélt azonban arra, hogy a vidéki gazdatisztnék élete nem az ő örökmozgó, szuverén egyéniségének való, és visszaküldte a jegygyűrűt. Mindemellett már jelentkezett szívében egy belső, hívó hang is, az éledező hivatásé.
1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. Elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot, és lélekben egyre közelebb került a Magyarországon Slachta Margit által 1923-ban alapított Szociális Testvérek Társasága szelleméhez. A budapesti anyaházban ugyan kissé furcsállták túl modern, cigarettázó stílusát, de nem vágták el útját a Társasághoz. Sára belátta, hogy változnia, bizonyítania kell, s kemény küzdelmek árán rövid időn belül leszokott a dohányzásról és az újságírói élet kínálta „szabadságról”, hogy az Istennek adott lélek belső szabadságának új távlatokat nyitó útjára léphessen.
1929-ben lépett be az ősi szerzetesi eszményt modern formában követő Szociális Testvérek Társaságába. Első fogadalmát 1930-ban tette le. Ebben a Szent Benedek lelkiségét követő, szentlelkes, a szociális ínséget szenvedők felé forduló közösségben Salkaházi Sára kibontakoztathatta írói, szociális, szervezői, pedagógiai adottságait. 
Először Kassán szervezte meg a Karitász munkáját. Majd 1932 őszén áthelyezték Komáromba, ahol szintén a Karitász munkáját irányította, emellett gyermekkonyhára felügyelt, heti huszonhat órában hitoktatott, szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezetett, felügyelt a szegények menházában, és családokat látogatott. 1934-től megbízták a szlovenszkói magyar nők szervezésével. Eszterházy Lujzával létrehozták a Katholikus Nőszövetséget, Sára 1937-ig a mozgalom országos vezetője volt. Állandó levelezésben állt nyolcvan egyesületi vezetővel, kurzusokat szervezett, beutazta a Felvidék és Kárpátalja városait, előadásokat tartott katolikus lányoknak és asszonyoknak.
1934-ben igen kimerült állapotban visszahelyezték Kassára, túlfáradása miatt ez évben nem tehetett fogadalmat. A fogadalom nélküli évben semmit sem változtatott fogadalmas életvitelén. Ekkor támadt benne először komoly vágy a missziós tevékenység iránt. Teljes hűségben és alázatban végezte tovább munkáját.
1937-ben a Brazíliában élő magyar bencések szociális testvéreket kértek missziós munkára. Slachta Margit főelöljáró (ismerve Sára testvér vágyait), nem tagadta meg e kérést. Hogy e terv valóra válhasson, Sárának először magyar állampolgárrá kellett válnia. E célból 1937 augusztusában végleg elhagyta Kassát, és Budapestre költözött. Az anyaházban mindig olyan beosztást kapott, amilyen munkára épp nem volt ember. Egy év alatt tizennyolc féle munkaterületen tevékenykedett.
1938–39-ig Sára testvér a szepesi, kassai, 1939–41-ig a técsői majd a rahói járás szociális előadója volt. 1939-ben a Katholikus Női Szociális Képzőben is tanított.
1940 pünkösdjén tette le örökfogadalmát. Jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Íme itt vagyok, engem küldj!) Nevét 1942-ben – amikor a németbarátság következtében sokan visszavették eredeti német nevüket –, Salkaházira magyarosította.

Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága minden eszközzel küzdött az országot elárasztó nemzetiszocialista métely ellen. Ez komoly veszélyekkel járt, amit a testvérek tudatosan vállaltak. Sára testvér 1940 áprilisában így írt naplójában: „...a kínzástól ne féljek, az apró testi gyengeségeket fogadjam szívesen, a halálnak örüljek”.
1941 februárjától a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője volt és a mozgalom lapjának szerkesztője. Három évig dolgozott itt, ez idő alatt öt új otthont alapított közel háromszáz férőhellyel. Elkezdte az első magyar Munkásnő Főiskola építését. Állandóan utazgatott, tanulmányi és lelki napokat tartott, gyűléseket szervezett. Írásaival határozott katolikus ideológiai programot adott az elpogányosodott, fasizálódó közszellem ellenében. Egyre jobban égett benne a vágy, hogy felajánlhassa életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”. Az engedélyt megkapta, és az életfelajánlás – teljes titoktartással – a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943. szeptember 14-én megtörtént a budapesti anyaház Szentlélek-kápolnájában.
1943-as naplójából kiemelt részletbõl is láthatjuk, életének egyik fő célja az volt, hogy embertársait szeretettel szolgálja. „Látom rettenetes rossz magamat! Kívül-belül rossz vagyok! Türelmetlen másokkal szemben, szeretetlen, kritizáló, sanda szemekkel másokat néző, befelé irigy, elégedetlen, zúgolódó, morgolódó! Kifelé önmegtagadatlan, torkos, fegyelmezetlen, lusta! … Megmutattál magamnak, talán visszatorpanok, talán!…  Jó akarok lenni, kedves és megértő, elnéző másokkal szemben! Másokat segítő, másokat nagyrabecsülő!”
1943-ban Árpád-házi Boldog Margitot a szentek sorába iktatták. Az 1944-es ünnepségsorozat keretében március 19-én, Budapesten a Magyar Művelődés Házában (ma Erkel Színház) előadták Salkaházi Sára Fény és illat című, Szent Margitról szóló misztériumjátékát, mely az isten- és emberszeretet hősies apoteózisa. Az előadás után a hatóság berekesztette a DL ezt követő gyűlését. 
A szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek – nem kis bátorságot igénylő – menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük közel százan személy szerint Sára testvérnek. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal felszerelt bújtatottakkal.

1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat – mezítelenre vetkőztetve – a jeges Dunába lőtték a Szabadság híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata betejesedett.



Hősies embermentő tevékenységéért a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1972-ben felvette a Világ Igazai közé.
A Magyar Köztársaság belügyminisztere 1996-ban bátor magatartása és helytállása elismeréséül posztumusz „Bátorság érdemjelet” adományozott Sára testvérnek. Emlékét számos emléktábla és emlékhely őrzi, teret és rakpartot nevezetek el róla.
Boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága 1996 végén kezdeményezte, lefolytatását a Szentszék 1997 januárjában engedélyezte. Boldoggá avatási dekrétumát 2006. április 28-án írta alá XVI. Benedek pápa, az ünnepélyes kihirdetésére pedig 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be.

Szeretem hinni, hogy mindannyiunkban van legalábbi egy kicsi Salkaházi Sára.


Forrás: Magyar Kurír, wikipedia, Vatikáni Rádió