2011. augusztus 30., kedd

Egy volt a világ



Szép volt, isten volt, Egy Volt a Világ.
Tél, tavasz, nyár, ősz: meghitt tarkaság.
Égen és földön mosolygott a rend.
A nap hajnalban mindig megjelent,
mennyei munkás, hős, nagyrabecsült,
barát, aki velem kelt és feküdt,
és fűtött nekem és világitott.
Fák közt a kert száz tűz-szeme nyitott;
és eső jött és elverte a port,
s éjjel szelíden csőszködött a hold.
S mindezt nekem tették, személyesen,
és érdekes volt látni, hogy milyen
ügyes az ember. Én is az leszek?
Mért ne? (Hacsak a farkas meg nem esz!)
Borzongó percek s naphosszú öröm:
a tengertől még nem váltam külön,
nem voltam sziget... Imák és csodák:
szép volt, isten volt, Egy Volt a Világ.

/Szabó Lőrinc: Egy volt a világ/

2011. augusztus 19., péntek

2011. augusztus 18., csütörtök

A Gare de l’Esten


Reggelre én már messze futok
S bomlottan sírok valahol:
Most sírni, nyögni nem merek én,
Páris dalol, dalol.

Én elmegyek most, hazamegyek,
Már sziszeg, dohog a vonat,
Még itt van Páris a szivemen
S elránt az alkonyat.

Most fűt bolond-sok álmom alá
A füttyös, barna szörnyeteg.
Holnap fehérebb én leszek-e
Vagy a svájci hegyek?

Holnap fehérebb én leszek, én.
Téli sírkertek szele jő,
Küldi már a csókjait nekem
A magyar Temető.

Óh, az élet nem nagy vigalom
Sehol. De ámulni lehet.
Szép ámulások szent városa,
Páris, isten veled.

Az én hűtlen, beteg istenem
Ülje itt mindig vad torát:
A tűzcsóvás, felséges Öröm.
Dalolj, dalolj tovább.

Tőled hallja a zsoltárokat
E koldus, zűrös, bús világ
S az életbe belehazudunk
Egy kis harmóniát.

Dalolj, dalolj. Idegen fiad
Daltalan tájra megy, szegény:
Koldus zsivaját a magyar Ég,
Óh, küldi már felém.

Fagyos lehellet és hullaszag
Száll ott minden virág felett.
Elátkozott hely. Nekem: hazám.
A naptalan Kelet.

Mégis megyek. Visszakövetel
A sorsom. S aztán meghalok,
Megölnek a daltalan szivek
S a vad pézsma-szagok.

Megölnek és nem lesz mámorom,
Kinyúlok bután, hidegen.
Páris, te óriás Daloló,
Dalolj mámort nekem.

Csipkésen, forrón, illatosan
Csak egyszer hullna még reám
S csókolná le a szemeimet
Egy párisi leány.

Az alkonyatban zengnének itt
Tovább a szent dalok.
Kivágtatna a vasszörnyeteg
És rajta egy halott.


/Ady Endre: A Gare de l’Esten/

2011. augusztus 15., hétfő

"Hangulatos" olvasás..:)



Eljött az Olvasás 7 hetének utolsó hete...
Milyen gyorsan röpül az idő! Az e heti téma az olvasási szokások változásával foglalkozik.
Ami számomra azért rendkívül nehéz, mert ezt is a hangulatom, kedvem, érzelmi állapotom befolyásolja, mint az, hogy milyen évszak van éppen. Sőt, nagy mértékben a velem történt dolgok, engem ért hatások azok, amik vezetik a kezemet, mikor egy könyv után nyúlok a polcon.

Ami pedig a földrajzi és napszakbeli vonzatát illeti, nagyjából így néz ki:























Mindig és mindenhol, kivéve menet közben. Az nem megy. Tengeribetegséget kapok közben:)

2011. augusztus 12., péntek

I was born in the wrong era...so I try to bring it back

Klasszikus, kortárs, magyar kontra külföldi...


Az Olvasás 7 Hete - VI.hét



Hát előre leszögezem, hogy nem félek semmitől! :)
Hogy miről is van szó:
Túlságosan általánosítva lett az a közhely, hogy magyart és kortársat "jujj", meg "brrr", ne adj' Isten "fujj, Te ilyet olvasol" olvasni. Persze itt most nem a magunkféle molylényekről szólok, hanem úgy az átlag fiatalabb korosztályról. Amíg a polcokról simán lekapkodják azt ami vámpíros, meg trendi, addig sajnos eszükbe sem jut ugyanezt megtenni mondjuk egy magyar kortárs író művével. (Az ifjúság mit és hogyan olvasson kérdésbe szándékosan nem akarok belefolyni, ezért ezt most nyitva hagyom...) Egy aprócska észrevételt azért tennék, sokkal inkább szemléleten és hozzáálláson kellene változtatni, ergo nyitottságra és könyvek/olvasás szeretetére nevelni, mint azon vitázni mi legyen 6. osztályban a kötelező olvasmány... Ugyanakkor az is igaz, hogy anno én sem tudtam bizonyos regényekről, hogy kortárs-e vagy nem, de azért becsülettel leemeltem a könyvtár polcról és beleolvasgattam.
Klasszikus irodalmat egyszerűen muszáj ismerni, egyrészt mert bármennyire klisének hangzik, de igaz: az alapműveltség része. Felettébb frusztráló és dühítő tud lenni, ha egy új megjeleneésű regényben bizonyos összefüggéseket azért nem értesz, mert valahol hátul a kisagyad mélyén sejted, hogy ez bizony utalás lehet valamelyikre.
Ámbár...légyen szó bármilyen irodalmi műről 100%-os megértést ne is várjon senki egyiktől sem, mert az csak úgy lenne lehetséges, ha magunk is a műben feltüntetett szereplő valamennyi tulajdonságával és élethelyzetével bírnánk, az meg hát nem túl valószerű:)
Klasszikus, kortárs, külföldi, magyar irodalmat felfedezni sem szégyen, sem nem para, mert még az is előfordulhat, hogy megtetszik valamelyik...Összegezve: no para, több nyitottság! Kalandvágy rulez!

2011. augusztus 8., hétfő

Jung... estére...


Loneliness does not come from having no people around one, but from being unable to communicate the things that seem important to oneself, or from holding certain views which others find inadmissible.
C.G.Jung