2012. február 16., csütörtök

Paul Newman is sexy! avagy Tennessee Williams és az ifjúság sem nem szép, sem nem édes madara

Merthogy:
1. már az eredeti angol cím miatt sem stimmel a "szép", mert az ugye "Sweet Bird of Youth", azaz hogy "édes", ami egyébként szerintem még borzalmasabb, bár a dráma ismeretében érthető, sőt utólag már tudva lévő, hogy szándékos.
2. Tennessee Williams hajlamos bevinni az erdőbe azokat a gyanútlanokat, akik a cím alapján ítélnének elsőre. Bár a kissé túl lírai, mondhatni banálisnak tűnő 'A vágy villamosa' vagy 'Az ifjúság szép madara' címválasztás azért szolgáltat erre némi okot. :) Hát a címek édeskésségére elég keserű választ ad mindkét darab.


Amikor 1959-ben először megjelent Az ifjúság szép madara, okozott némi közfelháborodást. Ítélkezés nélkül szól ugyanis promiszkuitásról, némi droghasználatról és szexualitásról. Igazából azért érdekes, hogy ezen a korabeli amerikai prüdéria megakadt, mert a darabnak nem ez a lényege. A magányosság érzete, az öregedés, és a fiatalság megtartása iránti vágy, majd az ebből fakadó reménytelenség az, ami dominál benne.
Azt már megfigyelhettük, hogy Williams írásai általában Amerika déli államaiban játszódnak, ami hangulatilag is visszaköszön a maga fojtott, meleg, fülledt atmoszférájával. Középpontjában ismét egy értékes ("ez és ez is lehetett volna belőlem, ha..."), érzékeny, és labilis lelkületű ember, aki eleve kudarcra van ítélve az őt körülvevő társadalomban, a siker társadalmában. Ebbe aztán rendszerint szépen belebetegszenek és kudarcélményük valamilyen deviancává fajul. Kicsit uncsi, nem? Nem annyira. Bár Az ifjúság szép madara valóban elmarad a számomra megszokott Williams-színvonaltól.
*Spoiler*
Aktuális górcső alá tett betegünk Chance Wayne, aki szintén a "Belőlem egyszer még nagy sztár lesz, de semmi nem lett" kategória győztese. A nagy sztárság helyett, -ami otthonról elűzi- szállodai boy, úszómester, majd egy öregedő színésznő gigolója, akivel városról városra sodródik, miközben gyötrődik és vágyakozik nagy szerelme Heavenly után. (Istenem, ez a név is micsoda rózsaszín cukormáz!)
Az öregedő sztárszínésznő Alexandra Del Lago is épp menekül, és mit adj Isten, ő is a sikertelenség elől, nagy visszatérése a filmvászonra ugyanis nem egészen úgy sikerül, ahogyan elképzelte. Chance pedig vele együtt szülővárosába, 'Szent Felhő'be tér vissza 'Mennyei'ért, akitől anno szerelme politikus apja, egy született vadbarom választotta el. A probléma csak az, hogy állítólag Chance azért ment el a kisvárosból, hogy gazdag legyen és feleségül vehesse a lányt. Hát ez nagyon nem jött be, mert szegényke már nem a helyi falu bikája aranykötésben, hanem csak egy szánnivaló lúzerarc. Bár olybá tűnik még mindig jóképű lúzerarc.
No már most a Hercegnő, akarom mondani Alexandra Del Lago is sodródik, csak ő nem a szerelem miatt, bár az ok szintén egy szenvedély: a kábítószeré. Chance-re támaszkodna, ha az nem akarná őt épp kihasználni, vagy a nő őt, vagy őszinte pillanataikban egyik sem a másikat. Kettejük kapcsolatát viszont remekül megalkotta Williams, sokrétűre és keserédesre.
Nem a szerelem köti őket ugyanis egymáshoz, még csak nem is a szeretet, hanem a kétségbeesés. Érdekes módon mindketten megvetik, ugyanakkor meg is szánják a másikat. Használják és kihasználják egymást, teljesen kölcsönösen és odaadóan. Ezek a finom sodródások, valamint Chance és a Hercegnő kapcsolata az, amelyek kiemelkednek számomra a darabból.
A többi karakter egydimenziós és sztereotíp. Gyanítom szándékosság van emögött, talán, hogy jobban felismerhetőek legyenek a típusok, nem tudom... Különösen a bigottat játszó kétszínű politikus apósjelölt, és hasonlóképp "szimpatikus" elkényeztetett, önfejű kisfia.
A vezérmotívum a fiatalság a darabban, mégpedig úgy, hogy minden karakter gyászolja egy-egy darabját, ennek elveszítése folytán.
Az író különösen precíz színpadi utasításokat ad világítás, díszletek, háttérzene tekintetében, amelyek tényleg remekbe szabottan kísérik az egyes jeleneteket és teszik teljesen egésszé a darabot. Lássuk be, azért ez sem egy mellőzendő dolog, hiszen más írók darabjai gyakran sokkal inkább rövid történetkére, novellára emlékeztetnek, mintsem efféleképp gazdagítanák az olvasót sokrétű tapasztalásokat adván.
A mű film változata 1962-ben készült el, Paul Newmannel, Geraldine Pagedzsel és Shirley Knighttal.



Rövid trailert megnézhetsz róla itt, melyet hölgyek figyelmébe erősen ajánlok! :)) Hogy én eddig miért nem tudtam az ifjonti Paul Newman hasizmairól?! :)
Utószóként ajánlanám még visszaolvasásra a darab előszavait, melyeket Williams ugyan saját magára értett, de ugyanez mondható el Chanceről és a Hercegnőről is.
Azért lássuk be, még mindig jobb és kevéssé unalmasabb volt ezt a B-kategóriás amerikai álmot elolvasni, mint végigszenvedni egy újabb, tizenkettő egy tucat tini vámpírponyvát...;) A nem megszokott szófordulatokért pedig elnézést, de a mű eleve megkívánta.

Én a Szukits Kiadó 1995-ös példányát olvastam, Etike Olvassunk Tennessee Williamst! kihívására a molyon.
Oldalak száma: 186
Eredeti cím és megjelenés: Sweet bird of youth, 1959
Ami megtetszett: Gregoria_Hill által fellelt, Chancet és a Hercegnőt tökéletesen jellemző idézet:

"Nézd, Chance, tégy már le arról a gyerekes butaságról, hogy megnő az ázsiód, ha valaki megkíván téged, és te hátat fordítasz neki, és kinézel egy ablakon…"
:)

Értékelés: 5/3,5

2012. február 2., csütörtök

Mese-mese mátka, pillangós Lesznai Anna madárka

"Mit is írhatnék róla? Lesznai Anna nálam már régi nagy kedvenc, lírikusként is, verselőként is.
Leginkább azért, mert hangulatot varázsol maga köré és körém. Minden mese, gyönyörű világ, ahol minden mindennel összefügg s így van benne s bennem rend. Szépség. Anélkül, hogy sablonos vagy közhelyes lenne.
A szavaknak színe van, a soroknak zamata és illata és soha nem látott tündérkertje. A dolgoknak öröme. Mesélj még Anna, mesélj még!" Magamban mindig ezt kívánom, hiszen egyik kedvenc íróm. S így értem róla a moly-on a Dolgok öröme kötet után.

Nos, sok személyes értékelést megengedtem már magamnak Lesznai Annával kapcsolatban, ezért áttérnék a kicsit hivatalosabb Lesznai ismertetésre, azon belül is művészetére. Még mindig kevesen ismerik ugyanis. Sajnos.






A nő művészi pályája egyedülálló a század elején. Nem csatlakozik egyik irányzathoz sem, de kapcsolatot tart minden haladó szellemi mozgalommal. /Aki olvasta a Kezdetben volt a kert-et, az most vonhat egy igen erős egyenlőségjelet Lizó és Anna közé :)/
A férfivilágban kevés nőtársával együtt egy igazi művészeti 'homo universalis', hiszen egyedi ez a pálya abban is, hogy költőnek, festőnek, iparművésznek és írónak egyaránt sikeres. Azok közé a ritka művészek közé tartozott, akiket nemcsak ösztönösen, hanem teoretikus úton is érdekelt a művészet. Egyaránt otthonosan mozgott a Nyugatosok és a Nyolcak körében, a Huszadik Század szociológusai között, a legszínvonalasabb filozófusok vasárnapi társaságában, és rokonszenvezett Kassák avantgárd törekvéseivel is. Egy páratlanul nyitott szellem, aki minden értéket képes volt befogadni.
Lírikusként kezdte, első verseinek borongós hangulata, főleg későbbi verseinek hangjának ismeretében: még nem az övé. Inkább a századvég trendjére hajaz. Vágylíra. A természeti és mese-mítosz ősi azonosságának megsejtése viszont már itt is teljesen az övé s végig az is marad. Tele van ennél a nőnél minden mesemotívumokkal, de meseszerű az idő és a tér is nála. Ezért ha Lesznait meg akarjuk ismerni, tisztába kell lenni a mese fogalmával is.
A mesének alapja a mesei látás, a mesehit az emberiség legősibb tudatformáinak egyike. Ezért lehet, hogy a térben egymástól legtávolabb élő népek és az időben legtávolabbra nyúló korok meséiben is sok az azonos motívum. Minden igazi mese összefügg a másikkal, mert mindegyik azonos valóságsíkon játszódik, mely gyökeresen különbözik a tapasztalati valóságtól. Ezt a mesevilágot aki át- és meg tudja élni, az nagyon fogja szeretni Lesznait. Szerintem.
Az, hogy a mesébe bele lehet temetkezni, mindent át lehet értékelni, vagy mondjuk úgy varázsolni, Annánál mélyebb értelmet kap. A magyar századfordulón, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó szakaszában valóban fellazult az addig szilárdnak hitt valóság; a felszínen megmaradtak a régi formák, de alatta ott kavarogtak azok az erők, mely nemsokára kifordították sarkaiból a régi világot.
A valóságnak ez a megingása természetesen Lesznai Anna saját kis világában is tükröződött. Abban a felvidéki faluban, ahol édesapja birtokán, egy kastélynak nevezett egyszintes barokk épületben és a hozzá tartozó hatalmas parkban gyerekkorát töltötte. A kastélyt és a birtokot Lesznai zsidó, orvos nagyapja szerezte, aki nagy vagyonnal bírt Zemplén megyében. Halála után a vagyonon és a tekintélyen kívül nagy adag függetlenségi magyar érzést is hagyott a fiára, Moscovitz Gézára. Az öreg kezdő orvos korában Sátoraljaújhelyen megosztotta rendelőjét egy fiatal ügyvéddel, Kossuth Lajossal. A köztiszteletben álló orvos az Andrássy grófok bizalmát is elnyerte, és mikor id. Andrássy Gyula miniszterelnök lett, zempléni előnévvel magyar nemességet is kapott. Fia karrierje együtt indult ifj. Andrássy Gyuláéval. Rövid közéleti pályája Andrássy mellett egész életére meghatározta Lesznai apjának politikai állásfoglalását, ellenzékiségét, Tisza iránti gyűlöletét. A közszerepléstől azonban korán visszavonult Alsó-Körtvélyesre, Zemplén megyei birtokára.
A vidéket nagyon szegény szlovák parasztok lakták, a szegény nép tudatában középkori sötétség uralkodott babonákkal, hiedelmekkel. Csoda, ha a kislány Lesznai mesealakokat, és mindenféle képezeltbeli figurákat vélt látni maga körül? :)
A falu plébánosa gyakori vendég volt a háznál, ő lett tanítja a kis Moscovitz Amáliának, aki a szomszéd falu, Leszna után vette fel később művésznevét. A látszólag vidám kislány magányos, kívülállónak érzi magát és mindeközben fél. Csendőrök, betegségek, dzsentri-lázadozások, babonák uralják a falut, anyagi szerencsétlenségek is veszélyeztetik a kislány édenét. "Nálunk, Liszkán (Körtvélyes neve önéletrajzi írásaiban) olyan, mintha ezer éve volnánk egy tündérkertben, ahol mindig vasárnap van. De ha egy gonosz boszorka ránk eresztené a hétfőt, akkor el muszájna menekülni innét. Ezért mindig féltem is Liszkát, amióta csak emlékszem, még evés közben is eszembe jut. Ha nem kellene félni, én volnék a legboldogabb lány a világon." A félelem ellen mi más valós menedék maradhat a kislánykának, mint a kert.
/Aki nem olvasta még a Kezdetben volt a kert-et, az csak saját felelősségére olvassa tovább. :)/
A kert a maga titokzatosságával az egyetlen olyan hely volt, ahol a kis Anna gyermeki magánya feloldódott, mert a titkokat sorra meg lehetett fejteni. A természet rendje megbízható, és csodákat tesz, ami elbűvöli a kislányt. A kert a saját birodalma volt, melyen képzelete mágiájával uralkodhatott. Elvarázsolhatta, és ekkor csodás mesevilág támadhatott a fák és virágok helyén, mely megvédte a külső valós világ félelmetes káoszától. "Lizó (saját regénybeli neve) markában egy egész falu bújt el. Kis kunyhók, kastély, piros templomtorony, olyan, mint a liszkai, de szebb. És egy kis Lizó is, aki egészen olyan, mint Lizó, de sohase fél: ez volt a legjobb pajtása. Persze ha kinyitotta a markát, mind eltűntek: de ha becsukta, megint ott voltak! Ha ez ember kislány, fél, amikor a dolgok megváltoznak: a képek a falon forgatják a szemüket, az orruk betörött, mint Csicsavszki bácsié. A kislány fél, de ha tündér, már nem kell félnie: Lizó pedig tündér volt."
A kert Lesznai Anna költészetében egy belső valóságnak a rávetítése a természetre. A mesekert a lélek és a természet azonosulása, de nem úgy, hogy a költő egyéni hangulatai, örömei, bánatai vetülnek ki a természetre, hanem úgy, hogy ebből az azonosulásból egy öntörvényű világ jön létre, melyben még a költő szubjektivitása is feloldódni, megszűnni látszik. Ez a természetlátás, érzés Lesznai lírájának legnagyobb újsága, senkihez nem hasonlítható eredetisége. "A mesében szép egymásmellettben,egy nívón vannak a dolgok" -írja egy 1918-as cikkében.
A személyiségnek ez a teljes feloldódása vagy a szerelmi egyesülésben, vagy a mindenséggel való azonosulás útján képzelhető el. Eggyé válni minden élő és élettelen létezővel:

"Tér nincs köztetek s köztem: világ gyümölcsei, dolgok,
Tér nincs, viszony nincs, csak boldog egymáshoz érés."
/Dolgok öröme, 1918./

Az azonosulás nyelvi síkon is követhető a jelzői révén: lúdbőrző ág, hazatérő hold, karcsú karú juhar, stb. A lelki jelenségeknek ugyanakkor természeti tulajdonságaik vannak: pl. "szivárvány íve a kéjnek". Hát nem csodálatos? Egészen bele lehet veszni....

Első pillantásra szerelem-filozófiája nem jellemzően nőies: a szerelem nála a pillanatok nyoszolyáján nyeri el öröklétét. A kiapadhatatlan, csillapíthatatlan szerelmi vágy ilyen erotikától mentes, szinte egzakt megvallása sem vall asszonyköltőre, lélekre:
"Miért is van csak két karom,
Én a százkezű Indra Isten
Ölelő kéjét akarom."
/Ma is/
Sokszor Adyra emlékeztet:
"Sohse lesznek eggyé, kik ketten
Indultak egykor rejtelmes úton.
Kereső testük sűrű homályban
Véresen veri falát a létnek."
/Levél/

Vagy abban is Adyval ért egyet, hogy a legnagyobb bűn keveset szeretni, s vágy és beteljesedés között hányódva ő is örökké magányos.
"...Sebzett lelkem a nyarakból kiválott
Most talpig saját fájdalomban állok."
/Ébredés/

Első kötete 1909-ben még határozatlanul és kiforratlanul jeleníti meg a kert mesevilágát, az otthon utáni nosztalgiát, a kötet címe is ez: hazajáró versek. Kritikai fogadtatása egyöntetűen pozitív, Ady (akinek egyik kötetét Lesznai a későbbiekben illusztrálja is majd) a Huszadik Század-ban így ír róla: "Embersége, emberi bátorsága egy asszonynak, aki már nemcsak úgy csinálja, de úgy is érzi az életet a maga asszonyi ereje szerint, mint mi."
Hát eddig tart a kert mesevilága, és a dolgok öröme, mert ezután teljesen más szakasz kezdődik a valóság borzalmaival, az élet megpróbáltatásaival.
(Folyt. köv. majd egyszercsak;) )

A Dolgok öröme kötetet a Szépirodalmi kiadótól olvastam 206 oldalon.

Kedvenc idézet a könyvből:

"Életemnek fáját erősen rázzátok, 
Hadd hulljon gyümölcse ujjongva reátok. 
És mint dió burka, mely hull napos ágról, 
Repedjen meg szívem a nagy boldogságtól. 
Törjétek fel zárját az énálmodásnak, 
Hogy elepedt lelkem od'adhassam másnak, 
Másnak, másnak, másnak, ki megváltsa tőlem, 
Aki rezgő hangszert formázhat belőlem, 
Ki valóra váltson, megitasson vérrel… 
Megétessen könnyes szerelemkenyérrel."
Mért oly hosszú

Értékelés: 5/5