Azt hiszem míg a tavalyi év szava a megvalósulás volt, annak minden pozitív és negatív hozadékával és vonatkozásában, addig az ideié a túlélés lesz. Kezdve a kiskamasz gyerek hormon változásainak köszönhető fura kifakadásától és állandó tagadásától, a munkahelyi körülmények egyre különösebb változásától, amiben csak az tűnik biztosnak, hogy folytonosan alakul.
Az igazság azonban az, hogy amikor az embernek már nem az egzisztenciája, hanem az egészsége forog kockán, ezek a dolgok is eltörpülnek, nagy részük jelentéktelenné válik. Szóval sajnos úgy tűnik ez az esztendő egészségügyi okok miatt a túlélésről fog szólni. Éppen ezért egy időre kénytelen vagyok leállni minden más tevékenységgel, így a recenziókkal is. Elfogy az erő, az energia, a gondolat. Marad a fájdalom, a félelem, az ima és a remény. Meg a töltekezés igényének gondolata, a de jó lenne... Azt gondolom ez is egyfajta reménykedés, fejben a "lenne", majdnem mindig "lesz". Érdekes dolog a lemondás, főként mikor már a felelősségről is le kell, és nem azért hogy eltold magadról, hanem azért, mert még át tudod gondolni, mi az, amit felelősen nem tudsz vállalni. Addig is maradjanak a pillanatnyi napok. Addig is erősödjünk. Ezerrel.
