"Az öröm is, mint az élet annyi más alapvető tartozéka, a fény és árnyék, a jóság és a bűn minden változatát magában hordozza.
Hol is találjuk meg az örömöt? A bensőnkben.
A léleknek csak a legbensőbb rezdüléseit őrizhetjük meg a romlástól. De ellen tud-e állni a zene, a költészet, a dal, a művészet, tehát a lelki, szellemi, tartalmi élmény a világ, a társadalom, a környezet rontásának. Az a szeretet, amely a nagy művek felé vezethet, nagyon szerény az örömszerzésben. Elég egy dallam, néhány Mozart-taktus, egy Rembrandt-rajz, és emelkedett, megronthatatlan pillanatokban részesül a lélek, vagyis igazi öröm tölti el. Hiszen az öröm nem mennyiségi fogalom. Nem kell hozzá sem pénz, sem külső társadalmi keret, csak a lélek, a szellem csiszoltsága a szép dolgok befogadására való készség, amit viszont nem könnyű elérni. Hogy kinek a közelében élünk, kik mellett jó ülni, kivel jó együtt lenni-, ha ezt megválogatjuk, talán ez az örömteli élet egyik feltétele. A palló, ami átvezeti életünket egyik oldalról a másikra, nincs erősen rögzítve. Az alatta húzódó mélység elég ijesztő. Kapaszkodnunk kell a korlátba, és figyelnünk kell hova lépünk. Örömeink, akár valaminek az elérése váltja ki, akár csak a lét öröme - nem határtalanok. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy törékeny ez a palló. És vegyük figyelembe azt is, hogy valaki, valakik szembe is jöhetnek, vagy mellettünk elhaladhatnak. Ha nem gondolunk rá, akár összeütközünk, és a mélybe zuhanunk. Tehát öröm lehet a lemondás is, a belátás, vagyis az áldozat sokkal inkább, mint a diadal. Erre intettek a próféták, a görög bölcsek, és a Megváltó."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése