"Olyan, mint egy mesebeli teremtmény, a férfi alig látja, hol kezdődik a fa, és hol ér véget a lány. A fejük fölé boruló leveleket megrezegtetve, a szellő hullámzó fényjátékot vetít a lány arcára."
Ahern teljesen tiszta lap volt előttem, mert bár a könyvespolcomon megtalálható egy példány tőle, valamiért számomra túl romantikus olvasmányok írójának véltem. Ami, mint kiderült nem teljesen fedi a valót.
A könyv középpontjában Laura Button, vagyis Lantmadár áll, aki becenevét hangutánzó képességéről kapta. A reflektált hangok egyúttal tükrözik az érzéseit és gondolatvilágát is. Az írónő a főhősön keresztül elrepít minket Írország varázslatos dombjai közé, ahol Lantmadár úgy nő föl és szocializálódik, mintha teljesen törvényen kívüli lenne, afféle természet gyermeke. Egészen Solomon megjelenéséig a világnak tudomása sincs arról, hogy létezik. Solomon egy hangszerelő, aki dokumentumfilmes stábbal forgat a helyszínen. A városi fiú és az ír tündérkirálylány között persze szerelem szövődik, hogy aztán meg is mérettessék az elszigetelt élet és a nyüzsgő, filmes világ közötti ellentét. A könyv harmadik főszereplője Bo, Solomon barátnője, producer. A lány képességeit felfedezve rájönnek, hogy Laurának és a történetének bizony vásznon a helye, így az velük tart Dublinba, a reality showk, valamint a közösségi média világába.
A majd teljesen elszigetelt, természetközeli élet után nagyon megkapóan ábrázolta az írónő Laura viszontagságait, érzelmeit, belső vívódását. Szóval, összességében a történet tekintetében azt kell mondanom igazán tetszett a kötet, mégpedig az egyedisége miatt. Az írásmód magával ragadó, a hangvétel pedig meleg és lírai. A nomádként élő lány sztorija lebilincselő és élvezetes. Bizonyos mértékben.
"A képességed része, hogy meg tudod mutatni a világ szépségét. Észreveszed az emberek, az állatok, a tárgyak legapróbb tulajdonságait, bármiről is legyen szó. Te olyan dolgokat hallasz, amik nekünk fel se tűnnek, vagy egyszerűen már csak megszűntünk meghallani őket. Te megragadod ezeket a dolgokat, és visszajátszod a világnak. Emlékeztetsz minket arra, ami szép."
A fenti idézetben foglaltak miatt is kedveltem Laura karakterét, érdekes volt betekinteni abba az önelemzésbe, ami rajta keresztül zajlott, a vele történt változások kapcsán, még akkor is, ha egy idő után kifejezetten elesett és gyenge, ami néhol, elismerem, idegesítő lehet. De Solomon... Nos, a férfi főszereplő nem tartozott a kedvenceim közé. Elvileg neki kellene a hősszerelmes, kissé szégyenlős mentőlovagot alakítani, de számomra semmi vonzó tulajdonságot nem sikerült mutatnia. Arrogáns, gúnyos, kissé rosszfiús, de nem a szónak a női szíveket megdobogtató értelmében, -ahogyan gondolom Ahern megjeleníteni próbálta-, hanem afféle tenyérbemászó, viszketősen idegesítő módon. Két évig voltak együtt Bóval. Véleményem szerint, két év kötődés, azért elég hosszú idő kellene hogy legyen ahhoz, hogy az ember ne hagyja ott a másikat olyan könnyedén, mint egy gyerek, aki a régi játékát cseréli le újra.
A vonzalom, vagy kapocs, vagy nevezzük bárminek is, kétségtelenül rögtön létrejön közötte és Laura között, ami lehetne nagyszerű is, ha a folytatás máshogyan rajzolódna tovább. Ami miatt mégsem lesz nagyszerű az az, hogy két év után szó nélkül letojod a barátnődet, összevissza hantázol, undorítónak nevezed őt, s miközben a kiszemelteddel hárman egy fedél alatt laktok, vele mindvégig kedves vagy, míg a barátnőddel tetű. Ha mindez nem lenne elég, mindeközben féltékeny vagy az undorítónak nevezett barátnődre, de bármennyire vonzódsz a másik lány után, képtelen vagy vele szakítani! Utálom a töketlen alakokat!
"Azt hiszem, amit te csinálsz, az lehetővé teszi, hogy az emberek pontosan olyannak hallják önmagukat és a világot, amilyenek. Szűrő nélkül. És a mai világban baromi nagy ritkaságnak számít minden, ami természetes és érintetlen."
Bár Laura személye megfogott, és a modern világ kontra külvilágtól elzárkózott mágikus világ ellentét is bejött, Solomon ellenszenvessége és a történet további folytatása, a tehetségkutató világa számomra lehúzta a misztikum erejét. A végén olyan érzésem volt, hogy Laura kevéssé egy csodálatos lantmadár, inkább csak egy tűrhető impresszionista. A sztori maga rengeteg potenciált hordoz magában, kár, hogy ezek miatt az elemek miatt a végén kicsit megkopott.
A könyvet az Athenaeum kiadó jóvoltából olvashattam 408 oldalon. Megjelenés éve 2018. A kötetet kedvezményesen megvásárolhatod ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése