Az Olvasás 7 Hete - VI.hét
Hát előre leszögezem, hogy nem félek semmitől! :)
Hogy miről is van szó:
Túlságosan általánosítva lett az a közhely, hogy magyart és kortársat "jujj", meg "brrr", ne adj' Isten "fujj, Te ilyet olvasol" olvasni. Persze itt most nem a magunkféle molylényekről szólok, hanem úgy az átlag fiatalabb korosztályról. Amíg a polcokról simán lekapkodják azt ami vámpíros, meg trendi, addig sajnos eszükbe sem jut ugyanezt megtenni mondjuk egy magyar kortárs író művével. (Az ifjúság mit és hogyan olvasson kérdésbe szándékosan nem akarok belefolyni, ezért ezt most nyitva hagyom...) Egy aprócska észrevételt azért tennék, sokkal inkább szemléleten és hozzáálláson kellene változtatni, ergo nyitottságra és könyvek/olvasás szeretetére nevelni, mint azon vitázni mi legyen 6. osztályban a kötelező olvasmány... Ugyanakkor az is igaz, hogy anno én sem tudtam bizonyos regényekről, hogy kortárs-e vagy nem, de azért becsülettel leemeltem a könyvtár polcról és beleolvasgattam.
Klasszikus irodalmat egyszerűen muszáj ismerni, egyrészt mert bármennyire klisének hangzik, de igaz: az alapműveltség része. Felettébb frusztráló és dühítő tud lenni, ha egy új megjeleneésű regényben bizonyos összefüggéseket azért nem értesz, mert valahol hátul a kisagyad mélyén sejted, hogy ez bizony utalás lehet valamelyikre.
Ámbár...légyen szó bármilyen irodalmi műről 100%-os megértést ne is várjon senki egyiktől sem, mert az csak úgy lenne lehetséges, ha magunk is a műben feltüntetett szereplő valamennyi tulajdonságával és élethelyzetével bírnánk, az meg hát nem túl valószerű:)
Klasszikus, kortárs, külföldi, magyar irodalmat felfedezni sem szégyen, sem nem para, mert még az is előfordulhat, hogy megtetszik valamelyik...Összegezve: no para, több nyitottság! Kalandvágy rulez!
Hogy miről is van szó:
Túlságosan általánosítva lett az a közhely, hogy magyart és kortársat "jujj", meg "brrr", ne adj' Isten "fujj, Te ilyet olvasol" olvasni. Persze itt most nem a magunkféle molylényekről szólok, hanem úgy az átlag fiatalabb korosztályról. Amíg a polcokról simán lekapkodják azt ami vámpíros, meg trendi, addig sajnos eszükbe sem jut ugyanezt megtenni mondjuk egy magyar kortárs író művével. (Az ifjúság mit és hogyan olvasson kérdésbe szándékosan nem akarok belefolyni, ezért ezt most nyitva hagyom...) Egy aprócska észrevételt azért tennék, sokkal inkább szemléleten és hozzáálláson kellene változtatni, ergo nyitottságra és könyvek/olvasás szeretetére nevelni, mint azon vitázni mi legyen 6. osztályban a kötelező olvasmány... Ugyanakkor az is igaz, hogy anno én sem tudtam bizonyos regényekről, hogy kortárs-e vagy nem, de azért becsülettel leemeltem a könyvtár polcról és beleolvasgattam.
Klasszikus irodalmat egyszerűen muszáj ismerni, egyrészt mert bármennyire klisének hangzik, de igaz: az alapműveltség része. Felettébb frusztráló és dühítő tud lenni, ha egy új megjeleneésű regényben bizonyos összefüggéseket azért nem értesz, mert valahol hátul a kisagyad mélyén sejted, hogy ez bizony utalás lehet valamelyikre.
Ámbár...légyen szó bármilyen irodalmi műről 100%-os megértést ne is várjon senki egyiktől sem, mert az csak úgy lenne lehetséges, ha magunk is a műben feltüntetett szereplő valamennyi tulajdonságával és élethelyzetével bírnánk, az meg hát nem túl valószerű:)
Klasszikus, kortárs, külföldi, magyar irodalmat felfedezni sem szégyen, sem nem para, mert még az is előfordulhat, hogy megtetszik valamelyik...Összegezve: no para, több nyitottság! Kalandvágy rulez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése