Elhunyt Ranschburg Jenő

Ilyenkor mindig az jut eszembe, - a nyilvánvaló veszteségen kívül-, h mi lesz velünk nélküle? Én nagyon szerettem és tiszteltem ezt az embert, és bizony tudni lehetett h már Ő is benne van a korban, de mégis...Ez olyan másféle és nagyon szomorú veszteség. Szomorkodom Ranschburg Jenő az ember, és szomorkodom Ranschburg Jenő a "koponya" miatt. Gyakrabban tör fel mostanában egy-egy kiválóság elvesztése kapcsán; h amikor a régiek keseregtek xy új filozófia, találmány, orvosi felfedezés, író-költő felbukkanása kapcsán-mondván az úgysem lehet olyan jó, mint a régi volt és siratták a régi elvesztését, (aztán ugye kiderült, h de lehet csak máshogyan), addig manapság ki lesz nekünk pl. Ranschburg "helyett"??Ma annyi a műanyag, a kókler, a szélhámos, a futószalagon gyártott komolytalan orvos, szakember, vagy akár szakmunkás...Egyáltalán nagyon nehéz ma már emberként is hitelesnek lenni, maradni. Nemhogy még kiválóságnak is mindamellett egy szakterületen. Ranschburg halála mindenképpen hatalmas veszteség.



"75 esztendős korában csütörtökön elhunyt Ranschburg Jenő pszichológus, a pszichológia tudományok kandidátusa. Mint lánya, Ranschburg Edit az MTI-nek elmondta: a népszerű pszichológus, tanár, számos szakkönyv szerzője vasárnap került kórházba, ahol csütörtökön délután hunyt el.

Ranschburg Jenő 1935. december 19-én született Budapesten. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 1961-ben diplomázott, majd az ELTE pszichológia-magyar szakát is elvégezte.

Több tudományos tisztséget is betöltött, többek között volt a Magyar Pszichológiai Társaság főtitkára és a Magyar Pszichológiai Szemle rovatvezetője is. Tagja volt a Nemzetközi Pszichológiai Társaságnak és a Nemzetközi Fejlődéslélektani Társaságnak, 1992-től 1996-ig az Országos Gyermekvédő Liga elnökeként tevékenykedett.

Fő kutatási területe a fejlődéslélektan, a szocializáció, a klinikai gyermeklélektan, a fejlődési pszichopatológia volt. Okfejtéseit, a gyermekekkel, a családdal, a szocializációval kapcsolatos nézeteit, véleményét mindig úgy közvetítette, hogy azt a laikus, az átlagolvasó, néző is könnyűszerrel megértse. Méltán volt népszerű a televízióban futó Családi kör szakértőjeként, majd a Mesterkurzus előadójaként.

A fejlődéslélektan kutatásában és oktatásában végzett munkásságáért, a gyermekek védelme érdekében folytatott tevékenységéért 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2006-ban Budapest díszpolgára lett, 2009-ben Prima Primissima-díjat kapott, 2010-ben a Hazám-díjat vehette át."
Forrás: MTI

Rég nem látott, tavaszt váró barátnőmnek:)

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.
"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb és boldogabb!"

/Szabó Lőrinc: Tavasz/

Lesznai Anna: Kancadal

Kancadal

Selyem hámok, arany hímek -
hol maradtok csengő rímek!

Nyalka szerszám csillant rajtam,
nyakas úrfi vígadt rajtam.

Alattam a kő is csendült,
ostorcsapás csókba lendült,

patkómról csillagok hulltak
sírt sebeim meggyógyultak,

tomporom ütemre ráztam
víg vágtámat megujráztam,

örömére új uruknak
kis csikaim szerte futnak.

...Cifra kanca nem divat már,
csinos úrfi gépkocsin jár,

igába mégse fogjatok,
mert biz kifogok rajtatok!

Én az ekét görbén húzom,
a szekeret tönkrezúzom,

úgy elrúgom rossz gazdámat...
Bús szívemen nagy seb támad.

Selyem hámok, csengő rímek,
hol maradtok, arany hímek?

Jaj! magamra mért hagytatok?
Bánatommal bút baktatok.

Vért izzadok - súlyos léptem
barna földből búban tépem...

Inkább fogjatok igába
Ne bitangul, ne hiába!

Márai Sándor: Kaland (Ég és Föld)

Élsz, s egyszerre megrohan a kaland. Mi ez a kaland? Nem ismertél meg senkit, nem nevetett szemedbe az olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis történik ez órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas lesz és veszélyes. Mindenféle jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van. Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álom - ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz.

Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland.

Lesznai Anna - Kezdetben volt a kert

Lesznai olyan finoman, olyan gyönyörűséggel ír (főként a leíró részekben), hogy kénytelen voltam kiemelni a sok szépségből egy keveset.



"Lassan telt a nyár. Lizó szobája csendjében papírra vetett néhány verssort, de szavai elringatták egyhangú ritmusukkal. Álmosság fogta el, és alig bírt íróasztalától a díványig elbotorkálni.Mire felocsúdott, a madarak már estét csicseregtek a kertben. Álomtól kipirultan jelent meg az udvari teraszon, ahol vacsorára terítettek. A szék vastámlája kellemesen hűtötte lusta, meleg hátá. Elbámészkodott a napnyugtán. Az ég zöldessárga volt, fényes és sima, mint hímzőrámára feszített selyem. A nap, súlyos aranygombolyag, egyre lejjebb gurult. Hazatérőben a gólya. Nyílegyenesen repül, de hirtelen megakadt az égen, mozdulatlanul lebeg -tusrajz az alkonyat selymén- egy örökké tartó pillanatig. Aztán hosszú lába szára ékbe csuklik, és méltóságteljesen ereszkedik le a konyhaház kéményén nyugvó fészke szélére. Mire leért, Lizó mélyet sóhajtott. Még csak néhány hét és elvándorol a gólya is; minden szépség messze húz.
"Nem szól a szó, oly sovány, színtelen." -zümmögött benne egy suta, magános verssor. Múlik az élet és adós marad a sok kapott gyönyörűségért. Szőnyeget kéne szőni napjaiból, hogy az Úristen lába elé terítse. Azon sétálna feléje a boldogságot hozó angyal."


A szőnyeget később Lesznai természetesen el is készítette:)

Az örömről...

"Az öröm is, mint az élet annyi más alapvető tartozéka, a fény és árnyék, a jóság és a bűn minden változatát magában hordozza.

Hol is találjuk meg az örömöt? A bensőnkben.

A léleknek csak a legbensőbb rezdüléseit őrizhetjük meg a romlástól. De ellen tud-e állni a zene, a költészet, a dal, a művészet, tehát a lelki, szellemi, tartalmi élmény a világ, a társadalom, a környezet rontásának. Az a szeretet, amely a nagy művek felé vezethet, nagyon szerény az örömszerzésben. Elég egy dallam, néhány Mozart-taktus, egy Rembrandt-rajz, és emelkedett, megronthatatlan pillanatokban részesül a lélek, vagyis igazi öröm tölti el. Hiszen az öröm nem mennyiségi fogalom. Nem kell hozzá sem pénz, sem külső társadalmi keret, csak a lélek, a szellem csiszoltsága a szép dolgok befogadására való készség, amit viszont nem könnyű elérni. Hogy kinek a közelében élünk, kik mellett jó ülni, kivel jó együtt lenni-, ha ezt megválogatjuk, talán ez az örömteli élet egyik feltétele. A palló, ami átvezeti életünket egyik oldalról a másikra, nincs erősen rögzítve. Az alatta húzódó mélység elég ijesztő. Kapaszkodnunk kell a korlátba, és figyelnünk kell hova lépünk. Örömeink, akár valaminek az elérése váltja ki, akár csak a lét öröme - nem határtalanok. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy törékeny ez a palló. És vegyük figyelembe azt is, hogy valaki, valakik szembe is jöhetnek, vagy mellettünk elhaladhatnak. Ha nem gondolunk rá, akár összeütközünk, és a mélybe zuhanunk. Tehát öröm lehet a lemondás is, a belátás, vagyis az áldozat sokkal inkább, mint a diadal. Erre intettek a próféták, a görög bölcsek, és a Megváltó."

A mai napom...

A mai napom "kicsit olvasósra" sikerült.

Célozd meg a Holdat...

“Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”

Az olvasásról...

A te Koffered mit rejt?...:)



"Reading makes immigrants of us all. It takes us away from home, but more important, it finds homes for us everywhere." ~Jean Rhys

Az idei legszebb szerelmes vallomás:)

Könyvespolc Pornó:)

Bár nekem inkább könyves-mennyország!

http://bookshelfporn.com/archive

?

"Tudni, vagy nem tudni. Melyik félelmetesebb? Aki sokat tud, sokat veszíthet. Aki nem tud semmit, mindent elveszíthet." (Lao Ce)

Feldmár András: Szabadság, szerelem

Számomra a pszichológiai fejtegetés (ami tudományos és jól megalapozott) ebben a könyvben olyan Feldmár képzettársításokkal hivatott önmagát igazolni, hogy az már némely oldalon súrolja a sci-fi határait. Mindamellett ebből is lehet tanulni persze, egy-két sora elgondolkodtat, és hát azért is szeretem Feldmárt, mert mindig kihangsúlyozza,ezt csak ő gondolja így...

Egy olvasást megér, de aki még nem olvasott tőle, lehetőleg ne ezzel kezdje.

"Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Feldmár András tavalyi három előadását ez a Petőfi-vers ihlette. Ha a szeretet önkényes rabszolgaság, hogyan lehet szabadon szeretni? A szex, a latin sexus a seco szóból ered, ami azt jelenti, hogy elvágni vagy elválasztani, vajon miért nem beszélünk akkor nexről is, ami a nexus, nectere szavak gyümölcse lehetne, hiszen ez utóbbi jelenti azt, hogy összekötni. Feldmár lebilincselő stílusában arról mesél, hogy milyen közel kerülhetünk egymáshoz és hogyan, anélkül hogy ezért bárkinek is szenvednie kellene."

Susan Donovan - A kitartott nő

Újabban megint rengeteget olvasok, a nagy hangulatváltozásaimmal függ ez is össze, de ezt most hagyjuk.

Könyvtári látogatásunk alkalmával találtam rá erre a könyvre, mert valaki dícsérte egy könyves blogban.

Háááááááááááát...nyár van ugyan és aki strandolós medence mellett ücsörgős ponyvára vágyik, annak tökéletes. Na én nem ez a kategória vagyok.

Tipikus női szerelmi sztori, olyan régi Tiffany-füzet fílinggel...Nem tetszett.

A szerző ajánlásáról meg csak annyit: miféle "szellemi táplálékuk" lehet akkor a butuska nőknek?!

"Ezzé készül válni Samantha Monroe, az anyagi problémákkal küzdő csinos, harmincas fodrásznő, akit a férje magára hagyott. Samantha barátnője, Karen, aki Jack szenátorválasztási kampányát menedzseli, úgy gondolja: itt az alkalom, hogy két legyet üssön egy csapásra. Egyrészt segítsen megoldani barátnője anyagi problémáját, másrészt az előző választási kudarc után szenátori címhez segítse a hírhedten nőfaló, de nőgyűlölő beszédeiről elhíresült Jacket, aki az említett tulajdonságai miatt veszített az előző választáson. Karen most biztosra akar menni, ezért új imázst gondol ki főnökének... Bájos, mulatságos és erotikus történet arról, amiről titokban mindannyian ábrándozunk. Susan Donovan regényei elsöprő sikert arattak szellemességükkel. Szórakoztatóak és erotikusan izgatóak. "Szellemi táplálék ez okos nőknek" – mondja róluk maga a szerző. Susan korábban újságíró, politikai tanácsadó volt, de takarított istállókat is. Egy napon aztán úgy döntött, leírja élettapasztalatait."

A fény harcosa...

"A harcos nem próbál megfelelni a szerepnek, amit ráerőltetnek!"

Meg azt mondja:

"Tudja, hogy minden csata során tanult valami újat. De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét."

Avagy: Éljen Coelho, a nagy közhely-Mágus!!

Bacher Iván :Farfalle a’la Sári :D

Na gyere, te gyerek, ülj fel ide a pultra, megcsináljuk ezt a pastát pár röpke perc alatt, föltéve, ha segítesz. Na, maradj itt, amíg én megtöltöm ezt a lábast vízzel, így, és fölteszem a rezsóra. Na, mit kell bele tenni? Úgy van: kis olajat, na, öntsed, hé, elég lesz, nem baj, majd lehalászom kanállal, így, nem baj, majd felmosom. Na, most sózzad, óvatosan, jól van, gyerek, hoppá, no, nincs vész, mindjárt teszek fel másik vizet, így, látod, na, nem történt semmi baj, teszed le azt a kést!

Gyorsan aprítsuk fel a hozzávalókat: ezt a negyedkilónyi vargányát, amit Beregszászról hozott Feri bácsi, emlékszel Feri bácsira, akinek az a nagy kocsija van, egy kincset ér ez a gomba, nem baj, majd fölszedjük és megmossuk újra. No, most még vagdossunk föl egy fél cső zöld és egy fél cső piros színű paprikát, ezt a szép szál újhagymát is, így. És megtisztítunk öt gerezd fokhagymát, nem baj, majd összeszedem.

Na, most vesszük ezt a vaslábast, öntsél bele egy kis olajat, ne azt, az oliva, persze jó lesz az is, úgy, öntsed, nem baj, majd feltörlöm, úgy, most rátesszük a rezsóra, kapcsold be, jól van gyerek, most menj arrébb, mert meleg lesz.

Vedd le azt a kis edényt, úgy, nem baj, majd felseprem a cserepet, úgy se volt ez valami szép csupor. Ebbe teszünk vizet, s föltesszük nagy lángra azt is. Hopp. Mondtam, hogy ne ficánkolj, annyira nem ütötted be, na, ülj ide vissza, és nézzed, ahogy belenyomom a fokhagymát, na, bekapsz egy felet bikfic, nem baj, majd kimosom. Gyorsan kiszedjük a fokhagymát, ki is dobjuk, félrehúzzuk a lábast, no meg téged, helló! Nem baj, majd fölveszem. No, nézd, ebbe a lobogó vízbe belepottyantjuk a két szem paradicsomot…Majd feltörülöm. De aztán rögtön ki is kanalazzuk, hámozzuk meg, ne nyúlj hozzá, forró! Mondtam. Mindjárt bekenem, addig fogd meg a füledet. Fölaprítjuk azt a paradicsomot, beletesszük a fokhagymás olajba… Hopp. Nem baj, ez úgyis koszos volt. Közben fölforrt a víz, tegyük bele a tésztát. Majd összesöpröm. Csak elébb ebbe a paradicsomos olajba beletesszük a gombát, így. Dobd bele ezt a kis marék kapribogyót, na, próbáld meg még egyszer. Majd megkeresem. Most ezt a kis ringlit tedd bele, jó, a paprikát, szórjál bele kis koriandert, várjál, leszedem kiskanállal. Babért és ezt a fél bukéta elaprított petrezselyemzöldet, ügyes vagy, az nem érdekes, phu, már el is szállt. Itt van egy bukéta bazsalikomlevél, haraphatsz bele, persze, hé, de ne mind, nyisd ki a szád, azonnal nyisd ki a szád, úgy ez még jó lesz bele. Na, most bolondítsuk az egészet ezzel a mandulával, száraz vörösborral. Tudtam, hogy nem kellett volna ebben az ingben maradni, nem baj, gyerek, majd besózom.

Na, most ezt én csinálom: leszűröm a tésztát, és egy tálban elkeverem a masszával. Igen, keverheted te is, de vigyázz, na várjál, visszalapátolom. Most még bőven reszelünk rá parmezánt, hohó… majd felseprem. No, akkor ülj ide, a helyedre, itt az adagod, egyél szépen. Mit mondasz??? Hogy mossam le???? Hogy mossam le a tésztáról ezt a sok maszatot??? Gyerek, az anyád ne sirasson… Na jól van, már mosom is, aj mekkora egy marha voltam, hogy nem spagettit főztem, hanem ezt az ostoba masnitésztát, mindegy gyerek, egyél, mindegy, hogy mit eszel, csak egyél, egyél, egyél, hogy jó erős legyél, hogy bírjad a dolgokat, gyerek, gyerek, drága kis gyerek…

Feldmár mesél...

"Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. Az én szókincsemmel, az én gondolataimmal gondolom, hogy te tulajdonképpen olyan vagy, mint én. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Vagy az érzelmeknek, amiket te érzel, semmi közük nincs azokhoz az érzelmekhez, amiket én érzek. Tehát arra rájönni, hogy a másik az annyira másik, hogy soha a büdös életben nem fogom megismerni, nagyon megrázó felfedezés. De szerintem igaz.
El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.
Szimbólumokkal kommunikálunk, és ezek a szimbólumok nagyon keveset mondanak a valóságról. Nekem van egy valóságom, nektek van egy valóságotok, ahányan itt vagytok, és lehetetlen, hogy én valaha is megértsem a ti valóságotokat. Olyan nincs. Remélem, hogy ezt most megbeszéltük, és soha többé senki nem próbál megérteni senki mást."

Feldmár mesél...

"Hogy valaki szeret-e engem, vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok."

Feldmár mesél...

"Ha valakivel találkozom, aki valamit mond és más valamit tesz, akkor nagyon kell arra vigyázni, hogy arra figyeljek, amit tesz. Nem arra, amit mond. Mert azok az emberek az életünkben, akik mást mondanak, mint amit tesznek, hipnotizálnak minket. A szavak hipnotizálnak, hogy ne figyelj arra, amit csinálok, figyelj inkább arra, amit mondok. Tehát ha nem akarsz hipnózisban lenni, akkor soha ne arra figyelj, amit az emberek mondanak, hanem mindig arra figyelj, amit csinálnak."

Ady Endre: És sehogyse vagyok

"...És úgy vagyok, hogy sehogy sem vagyok
És fáj, hogy nem fájnak eléggé
Dalaim, a megdalolt dalok
S kinjaim a megszenvedett kinok.
Zárt életet ujra elkezdeni,
Fölvenni a daliás lárvát,
Ujjongani, mikor testünk bizserg
Nem fiatalon és vér-duzzadón,
De sztrájkján a sokféle csapott vérnek
És gondolni évek számaira,
Hogy harmincöt és azután harminchat
És kételkedni a kisleányban,
Aki, szegény, pedig nem rossz talán
És mindenben és még több mindenben
Látni vakítóan a Semmit:
Talán öregség, talán már Halál.
Hát jöjjetek beigért éjszakák
Hát jöjjetek nagy megcsufolások,
Szégyenek, kinok és régi babák.
Kár, hogy néha sokáig élünk
És ugy vagyok, hogy sehogy se vagyok."

;