Kohán Zsuzsa: Ítélet

Mai "kedvencblogontalálós".

Ahogy vízcseppek a bádoglavór alján,

koppannak dobhártyámon a napok.

Szám széléről sikolyt törlök.

Tenyeremben eszelős hallgatás.

Naponta építek emlékekből valami

hozzám hasonlót.

Kong a léptem.

Üvegszemben csillan megint a nap.

Kicsorbult a szavak éle.

Tagjaimban síri csönd.

Nálad felejtettem magamat. 

/Kohán Zsuzsa: Ítélet/