Nem tudom van-e olyan ember, -főképp nő- aki szó nélkül el tud menni Tashi története mellett.
Tashi története így kezdődik:
"I did not realize for a long time that I was dead."
Főhősnőnk van akinek már a 'Color Purple' kisregényből is ismerős lehet, de míg ott mellékutasként tűnt fel, itt övé a főszerep.
Főszerep egy borzasztó történetben: Tashi az afrikai Olinka törzs tagjaként aláveti magát a női körülmetélésnek, mely törzse ősi hagyománya. Mégpedig felnőtt korában.
Ha azt mondjuk, a női nemi szerv csonkítása egyes közösségekben kulturális gyakorlat, eképp kimondva eléggé bizarr módon hangzik, de némileg talán tudományos és távolságtartó. Hát nem az. Valóságos horror, ahogyan az írónő részletesen leírja a körülmetélés folyamatát, annak fizikai következményeivel, veszélyeivel és bemutatja, hogyan vált ez a "kulturális gyakorlat" követendő példává anyák tömegeinek, akik szintén elvégzik e rituálét saját kislányaikon. Azokon a kislányokon, akik próbálnak nem sírni, erősek és ügyesek lenni, miközben belül valami végleg meghal bennük, magukba zárva örökre azt a síró kislányt, akik akkor és ott voltak. Szívszorító!
Tashi pedig mindezeken nem kislány vagy babakorában megy keresztül, hanem felnőtt nőként, fizikálisan és lelkileg teljesen tönkremenve majd... S itt lép be a képbe a választás mítosza. Bemutatva, hogy Tashi mindezt miért szenvedte el saját önszántából tett elhatározása eredményeként, s hogy ez mennyire is volt saját döntés...
Nos, nem az. Tashi előtt nincsenek variációs lehetőségek, nincs jótanács, nincs felvilágosítás, hogy ez és ez fog történni veled... A törzsbéli nők örökös csúfolódása van, az, hogy ő nem teljes jogú Olinka, hogy tisztátalan és hogy ilyen nőt nem vehet feleségül senki. Így hát magára veszi az Olinkák védjegyét, tiszteletet mutat a törzsi hagyomány iránt, fejet hajt és enged ennek a megalázó és embertelen procedúrának, hogy végre ne egy selejt legyen, hanem teljes jogú törzs-tag, teljes értékű nő és feleség. Nem tudja, fel sem méri tette vagy egyáltalán döntése micsoda horderejű, mekkora kihatása lesz az életére, az egészségére és valójában micsoda szerencséje volt, hogy mindezt kislányként elkerülte.
Nincs a regénynek egy olyan pontja sem, mikor Tashit azon kapnánk, hogy megbánta a döntését. Nem is lehet ilyen, hiszen ez valójában nem volt választás soha. A valóságban minden elrendezett és előre megírt Tashi körül, elkerülhetetlen, nincsen más lehetőség, mint rálépni az elődjei által kitaposott útra.
Maga a történet az 'egy fejezet= egy szereplő nézőpontja' sémát követi, jól felépített, a karakterek kontúrosan megrajzoltak. A váltakozó nézőpont és a visszatekintések nem törték meg a novella menetét és nem rontottak a sztori élvezhetőségén. Ezek nagyon tetszettek. Ami viszont nem, hogy ezek a nézőpontok túlontúl is megrajzoltak, a szereplők és ezáltal a mi szájunkba adottak voltak, mintha Walker egy politikai kampánybeszéd előre eltervezett, bizonyos értékeket képviselő szónoklatának mondatait csempészte volna oda. Nincs több aspektus, csak az van, amit készen kaptál az író szócsövein keresztül.
Összességében elég kemény könyv volt ez számomra, semmiképen nem azok közül való, amelyek úgy vázolnak egy problémát, hogy közben homokba dughatod a fejed, vagy pártatlan maradhatsz. Tényleg csak az olvassa, aki bírja. Érzelmileg és lelkileg. Maga a tárgya miatt is, hiszen a női nemi szerv megcsonkítása nem egy chic-litbe való téma, és azért is mert dühös leszel tőle. Annyira, hogy kérdések merülnek fel benned, hogyan lehet ez még ma is bevett gyakorlat egy férfiak uralta társadalomban, vagy közösségben?!
Alice Walker jó munkát végzett, mert indulatokat vált ki a novellájával. Konkrétan jól belerúg azoknak a hátsójába is, akik apátiára hajlamosak, vagy közönyösek. Ébresztő!!
Kérdéseket komponál. Mit lehetne tenni, hogy efféle agyatlan, irracionális dolgok ne váljanak elfogadottá a világban?
Érzelmekre hat. Mert ha nem is vagy egy minden oldalon könnycseppet hullajtó érzékeny mimóza, akkor is megmozdít ott legbelül. Még ha nem is vagy fekete. Vagy nő. Mert a félelem és a fájdalom kézzelfoghatóvá válik a novella olvasatakor. Mindenkinek. S ha végigverekszed magad a történet legvégéig, no akkor jutalmat kapsz. Nem is akármilyet! Tiéd lesz az "öröm bírásának titka" (Possessing the Secret of Joy). Amivel, vagy ami nélkül nincs élet. Tashié sem. Gyönyörű a végszó...
A könyv utolsó fejezetébe bele is tudsz olvasni...
Én a Pocket 1993-as, első kiadását olvastam angolul.
Oldalak száma: 304
Az írónőhöz itt tudsz ellátogatni: www.alicewalkersgarden.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése