Kancadal
Selyem hámok, arany hímek -
hol maradtok csengő rímek!
Nyalka szerszám csillant rajtam,
nyakas úrfi vígadt rajtam.
Alattam a kő is csendült,
ostorcsapás csókba lendült,
patkómról csillagok hulltak
sírt sebeim meggyógyultak,
tomporom ütemre ráztam
víg vágtámat megujráztam,
örömére új uruknak
kis csikaim szerte futnak.
...Cifra kanca nem divat már,
csinos úrfi gépkocsin jár,
igába mégse fogjatok,
mert biz kifogok rajtatok!
Én az ekét görbén húzom,
a szekeret tönkrezúzom,
úgy elrúgom rossz gazdámat...
Bús szívemen nagy seb támad.
Selyem hámok, csengő rímek,
hol maradtok, arany hímek?
Jaj! magamra mért hagytatok?
Bánatommal bút baktatok.
Vért izzadok - súlyos léptem
barna földből búban tépem...
Inkább fogjatok igába
Ne bitangul, ne hiába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése