2012. augusztus 21., kedd

Imprimatur

Emlékszem, ez volt az első olyan tudatosan vadászott könyvem, mely a történelmi "thriller" világába kalauzolt. Nagyon beharangozták, nagyon jól sikerült reklámot kapott és nagyon belehaltam, mikor elolvastam :)
Első olvasatra ugyanis borzasztó volt. Számítana az ember egy fordulatos, pörgős, lábujjat görcsbe rándítóan izgalmas múltbéli krimire, és kap egy vontatott történelemkönyvet némi gyenge Agatha Christie-vel. Csak itt Miss Marple helyett Atto Melani van.



A Monaldi-Sorti történész/író házaspár hét kötetesre tervezett regényfolyamából az első az Imprimatur. A sorozat címei egy latin szólást adnak ki majdan. Állítólag. "IMPRIMATUR SECRETUM VERITAS MISTERIUM UNICUM"

Az első, ami szemet szúrt s letagadhatatlan, az Umberto Eco 'A rózsa neve' c. könyvével való rengeteg hasonlóság és párhuzam. Már nem tetszett.
A Moly-on így kezdtem anno az értékelést: "Többet vártam. ..Sokkal többet…"Akkor -első olvasatra- a 350. oldal környékéig jutottam benne.
Mivel könyvet -már nagyanyám is megmondta- nem hagyunk félbe, és a könyvtárban szembekacsintott, ezért úgy döntöttem teszek még egy próbát.
Ezúttal sikerült kiolvasnom függelékestől, mindenestől. S rájöttem, hogy ez a könyv a félrevezetések könyve. Félrevezet eleve a könyv marketingje, miszerint mesterien megírt thriller, amit a Vatikán betiltatott. Ha erre számítasz, akkor el se kezdd mert úgy jársz mint én, és a többedik, eszement részletességgel ismertetett esemény 26. szereplőjénél (mely ugyanazon oldalon simán elfér) besokallsz és félbehagyod.
Mellette… hááááát, borzongatónak, thrillernek végképp nem mondanám a sztorit kísérő kalandokat, és csak emiatt nem fogod továbbkínlódni magad a könyv végééig. (Ha csak nem vagy fanatikus történelem-imádó, vagy -tanár.)
Szóval thrillernek inkább kalandregény, s azóta azt is elolvastam egy cikkben, hogy a Vatikán nem betiltotta, csupán késleltette a megjelenését bizonyos okok miatt. És akkor elérkeztünk a harmadik félrevezetéshez: mesterien megírt. Ha ez egy történelmi momerandum lenne, akkor ez bizony így igaz! De:
A szerzőkről érezhető, hogy kiválóan ismerik a forrásokat, ámde nem gyakorlott írók. A sztori jó. A környezet viszont.. A középkori (vagy ok legyen újkori) környezetben a mindenes szolgafiú és a földalatti ereklyevadászok egyaránt tisztában vannak a latin nyelvvel, a héber igeragozással, valamint a korabeli politikai viszonyok (újra) értelmezésével. /No, azért már mégis csak../.
A regényben a szereplők felénk fordulva elmondják nézeteiket és verzióikat. A dramaturgia szinte csak ezt a célt szolgálja. (És én ezt nagyon utáltam benne!) Viszont kedvenc karakterem is akadt, mégpedig az egyik ereklyevadász, Ugonio és a maga csodálatosságos nyelvezete. :)

Ezzel együtt érdemes elolvasni, ha reális képet szeretnél kapni a 17. századi európai történelemről, tudományról, vallásról, hétköznapokról. Nekem a Függelék szinte jobban tetszett, mint maga a regény; az a mondat pedig különösen izgalmas lehet számunkra benne, ahol arról írnak, hogy a magyar területeket csak azért szabadították fel a török uralom alól, hogy eladhassák a Szerémséget szinte azonnal. /A miértjét nem írom le, kínlódja meg mindenki a magáét a majd 600 oldallal:) /
Ezzel együtt számos érdekes dolgot tanulhat az ember belőle, és az örök bogozgatóknak, történelem iránt érdeklődőknek tetszeni fog.
Csak ne történelmi thrillerként olvasd! Nem Dan Brown, nem CJ Sansom és nem is Steve Barry. Szerintem legnagyobb értéke az, hogy mindezt monográfiákból sosem vennénk a kezünkbe.


Ínyencség a regény kapcsán: Pintyőke karca a Moly-on

Ha olvasnál még a könyvről, a sztoriról, vagy a szerzőpárosról: http://www.attomelani.net/index.php/?page_id=18

A Nyitott Könyvműhely 2010-es példányát olvastam, Todero Anna fordításában.
Oldalak száma: 574
Kedvenc idézet:
"Olyanok vagyunk, mint a könnycseppek az esőben, melyek alighogy kicsordultak, máris elvesznek a halandó dolgok áradatában."